Nem akartam kimondottan venni - az sosem jó, akkor az ember nagyon akarja és utánajár és tuti hogy sehol sem találja meg a megfelelőt -, csak úgy ott volt hátul a fejemben a gondolat. Aztán tavasszal találtam egy jót. Van itt Fribourgban egy Charles Vögele outlet, ahol jól leárazva árulnak kifutó cuccokat. Legtöbbjük nem túl érdekes, de árban verhetetlenek (nadrágok 2 franktól stb.), és néha találni jó cuccokat. Szóval ott volt a zakó, klasszik 70-es évek stílusban, 30 frankért, ami azt gondolom vállalható ár érte. 50-es méret volt belőle, és úgy láttam hogy nekem legalább 52-es kéne, úgyhogy vártam, hátha jön 52-es. Nem jött. Telt-múlt az idő, eljött a nyár, virágba borult a madárcsicsergés, és még mindig nem jött 52-es zakó.
Aztán meglett az állás, újfent elmentem a boltba, nadrágért, mert irodai munkához hordható nadrágokkal gyengén álltam. Nadrágot nem találtam, de 50-es zakóból volt sok, és közben leárazták 10 frankra. Gondoltam itt már nincs mit gondolkodni, rászántam ezt az összeget. A vétel melengető érzésével hagytam el az üzletet, azóta a zakóban járok dolgozni, elég lett az 50-es méret.
Sőt, még arra is gondoltam, hogy veszek még egy ugyanilyet, miért is ne, ha egyszer bevált. De mikor pár héttel később visszamentünk az üzletbe, már nem voltak ott a zakók. Így hát egy marad belőle. Hordom, szeretem. A stílusát pedig Petrocellinek neveztem el.
A képek találjátok ki hogy melyik francia fővárosban készültek, amikor a cég elküldött oda tréningre.
Bejegyzések
Tesom! Megvan a varos: PARIZS! :-)
VálaszTörlésHa mar igy testkozelbe kerultel a divat fovarosahoz, en szemely szerint szivesen olvasnek a franciak, svajciak, francia svajciak oltozkodesi kulturajarol is. Puszi