2010. szeptember 26., vasárnap

Svájc az nem egy ország

Mielőtt idekerültem, azt gondoltam hogy Svájc az homogén ország, mindenki három anyanyelven beszél plusz angolul és esetleg még néhány nyelven.
A valóságban azonban az ország egyáltalán nem homogén, sőt nem is igen mondanám hogy egy ország. Vannak ugye a kantonok, ahol saját (adó)jogszabályok vannak, ezek például versengenek egymással abban, hogy a külföldi cégek melyiküket szeressék és melyiküknek (ne) fizessenek adót. Vagy például különféle ünnepnapjaik vannak - egy évben 9-15 ünnepnap van Svájcban, attól függően hogy melyik kantont tekintjük. Vaudban ahol dolgozom, például 9 ünnepnap van, és karácsony másnapja munkanap. Fribourgban 14 nap van, mert az nagyon katolikus kanton. Itt állapítanám meg, hogy bár a katolikus egyház egynémely dolgokban idejétmúltnak tűnik, megvan a jó oldala is.
Szóval vannak a kantonok, amolyan miniállamok 15 (Appenzell Innerrhoden) és 1 242 ezer (Zürich) fős lakossággal, meg a konföderáció. De nem ezek a valódi, kulturális tekintetben vett országok. Hanem az alábbiak:
Van a francia rész, Suisse Romande vagy Romandie Genf központtal, amit magyarul nevezhetünk mondjuk Romandiának (lévén a Románia név már foglalt). Ez leginkább Franciaország egy leválasztott szelete. Lényegében itt a francia nyelvet beszélik, sokan járnak át Franciaországba akármi okból és viszont. A genfiek pl. bevásárolni is, mert ott olcsóbb, a franciák meg dolgozni, mert ideát jobbak a fizetések. Amúgy a francia kollégáim egyöntetűen hangoztatják hogy Franciaországban mennyire olcsó minden, Svájcban meg milyen drága.
Aztán van német-Svájc, amit hívjunk mondjuk Tüccslandnak - itt magasnémet nyelvkönyvekből tanítják a magasnémet nyelvet, a saját pattogós-krákogós szviccertüccs nyelvük csak szóban él, nincs írásos változata. Persze érthető ez, nem hülyék ők, nem akarnak elszigetelődni az EU gazda(g)sági motorjától, csak annyira szviccertüccsködnek, hogy mások ne értsék meg őket ha ők nem akarják. (Meg biztosan a hazafiasság okán is. Csak a krákogós tüccs hithű tüccs.) Amúgy ebben olyannyira sikeresek, hogy ők sem értik meg egymást mert sokféle szviccertüccs van. Ez van amikor nincs írott orientációs alap. Lehet hogy ezért olyan mosolygós itt mindenki - szépen elbeszélgetnek, mosolyognak egymásra, közben próbálják kitalálni hogy vajon mit mondhatott a másik.
Az ország e két része még úgy ahogy kommunikál egymással, helyenként beszélik egymás nyelvét is (inkább a tüccsök a franciákét mint fordítva). De aztán ott van Ticsínó, ami meg a hegyek déli oldalának kellemes - a többi svájcinál melegebb - éghajlatában amolyan mediterrán sziget. Jól leválasztják Romandiától és Tüccslandtól az alpok, így nem sok közlekedés van e részek között. Ticsínó Olaszországba jár vásárolni. Mert ott olcsóbb. (Tüccsöket nem tudom hogy átjárnak-e németbe. De ha ott olcsóbb akkor biztosan. Meg ha túráztatni akarják egy kicsit a Ferrarit.)
Hát ilyen ez a Svájc. Én három egységként tanítanám az iskolában, akik egyfajta mikro-európai-unió-modellt valósítanak meg közös pénzzel meg kormányzattal. (Itt már politikai unióról is szó van, egységes bel- és külpolitikával - ez az EU-ban ugye még nincs.)

2010. szeptember 25., szombat

Megint gombászat

A hétvégén megint elmentem gombászni, ezúttal egyedül. A kirándulás az alábbi eredményeket hozta:
-60 dkg sárga rókagomba (egyazon helyen szedtem),
-vagy 40 dkg ehető tinóru (nem tudom pontosan mi a neve, szerintem barna tinóru lehet),
-6-7 db cserepes gereben, amit itt Fribourgban a piacon is szokták árulni, elég erős, jellegzetes íze van,
-3 db ízletes vargánya, ebből kettő öreg volt és kukacos, a harmadiknak pedig felét megették a pomogácsok mire megtaláltam - ebből is látszik mennyire ízletes volt,
-3 db epeízű tinóru, ami nem mérgező, de keserű így nem ajánlják fogyasztásra - ezt a gombavizsgálótól tudtam meg,
-egy db elveszett napszemüveg - ezt nem megtaláltam, hanem én hagytam el a nagy gombakeresgélésben,
-fotók néhány egyéb gombáról.
A gomba egy részét megfőztem, más részét lefagyasztottam, harmadik részét kiszárítottam. Gyűlik a készlet.
Ez nem tudom mi, holdgombának nevezem a kalap mintázata miatt. Nem volt bizalomkeltő, egy kukac sem volt benne tehát lehet hogy mérgező - mindenesetre rengeteg volt belőle. Elvittem a gombavizsgálóhoz, kiderült hogy nem mérgező ugyan, de feketére színezi az ételt így esztétikailag nem ajánlott elfogyasztani.
Valamilyen galóca. Ebből is sok volt.
Kiskorában. A tönkjén nem mozog el a gallérja. A nagy őzlábgombának viszont igen. Erről lehet megkülönböztetni. Meg hogy a galócák kalapján kinövésszerű a mintázat, az őzlábén pedig minta kis darabokban szakadozna le a bőr.
Cserepes gereben. Erős íze miatt önálló gombás ételhez nem ajánlott, de fűszergombának igen. Kiszárítottam, ha valaki ki szeretné próbálni szóljon.
Az öreg vargányák. Túl kukacosak voltak szárítani is.
Az amiről azt gondolom hogy barna tinóru. Fenyőerdőben találtam, sűrű, puha és nedves moha között nőtt. A gombavizsgáló szerint is az. Finom, ízre nagyon hasonlít a vargányához.
Egy másik adag egy másik nedves fenyvesből.
60 dkg sárga rókagomba.
Tud valaki egy jó gombalevesreceptet?

2010. szeptember 16., csütörtök

Adóemelés

Svájc kérem szépen áfaemelésre készül 2011-től.
A dolog a következőképpen fest:
-általános áfa 7,6%-ról 8,0%-ra emelkedik,
-vendéglátásban 3,6%-ról 3,8%-ra,
-alapvető szükségleti cikkeknél 2,4%-ról 2,5%-ra (na nem tudom itt mi minden tartozik ebbe a kategóriába, de a tehén és a karóra biztosan).
Továbbá a kormányzat közli, hogy a befolyó plusz a költségvetés melyik foltjának a betömését célozza és hogy a megemelt kulcsok hány évig lesznek érvényben (tehát már most mielőtt bármi is történne - számonkérhetőség!!!).
De persze nem irigykedem. A 20-ról 25 %-ra emelkedő áfának sokkal több bája van, és annak is hogy olyankor a buszjegyeken kézzel átírják az áfatartalmat, és hogy a kormányzat nem terheli az adófizetőt azokkal a súlyos gondjaival, hogy mire költi az adóforintokat, csak az adóbeszedésbe vonja bele őket, utána foglalkozhat mindenki a saját gondjával.
 Áfa mértékek az Európai Unióban. 2007 június.

Ebédszünet

Ebédidőben (hétköznap 12-14 óra között) az ember szabadon alakíthatja a programját a munkahelyen (=nem kötelező elérhetőnek lenni az irodában), így például sportolni  is lehet. Háromféléről tudok: van az épületben konditerem oda lehet menni; kimenni kosarazni egy közeli iskola udvarára vagy; futni csak úgy a városban.
Kosarazni péntekenként szoktunk, futni meg ad hoc elmegyek néha. Konditerem később kerül terítékre.
Első futásom alkalmával egy kolléga elmondta hogy ő merre szokott futni, el a közeli kiserdőig, tovább a következő faluig és vissza. Mutatta az ablakból hogy merre. Kipróbáltam hát ezt az útvonalat. A kiserdőbe érve az erdőn átvezető úton gombákat pillantottam meg. Pirostetejű galambicákat, nem volt különösebben érdekes, de beindította a fantáziámat hogy esetleg lehet itt más is. Aztán tovább futva egyszer csak megpillantottam két méretes félredobott vargányakalapot. Valaki felszedhette, aztán eldobhatta mert túl öregnek találta. De itt már megálltam, gondoltam körülnézek egy kicsit, hátha van több is. És lett, találtam két másikat, azok is elég szépek voltak de még nem túl öregek, úgyhogy felszedtem őket és velük futottam vissza a céghez.
Hazahoztam, kiszárítottam. Ilyen lett:
Szárított vargánya. Nagyon jó az illata!
Később elvittük gombavizsgálóhoz is, jóváhagyta bár megjegyezte hogy ez már túlságosan kukacos volt - erre nézve az a kritérium, hogy a gombaszeleten legfeljebb 5-6 lyuk legyen, akkor még vállalható.

2010. szeptember 9., csütörtök

Menza

Ma van egy hónapja hogy dolgozok. A cégnél jó konyha van, és - Svájchoz képest - jó áron is, mivel a cég támogatja a menzát.
Néhány példa hogy milyen kaják voltak eddig: rózsaborsos marhasteak, lazac, haltál rákkal a tetején, struccszelet, kagyló, vapiti steak (itt utána kellett néznem a wikipédián hogy az milyen állat, kiderült hogy szarvas, úgyhogy legközelebb ehetek belőle), báránysült, borjúragu, pulykaragu. Szinte kivétel nélkül nagyon finomak. A franciák elég nagy természetességgel mozognak ezek között a kaják között, biztos természetes nekik hogy ilyeneket esznek, én meg néha csak figyelek hogy melyiket hogyan kell szakszerűen enni. Ma például kagylóból volt lecke: a kollegina megfogott egy kagylót és azzal mint csipesszel csípte ki a többi kagyló húsát. Én meg figyeltem és tanultam, miközben az étkezésetikett szempontjából 100%-ig biztonságos mustáros borjúragut ettem.
Az a rendszer, hogy a húsféle van beárazva, és 5-6 köretből lehet választani mellé. De nem egyet, hanem akár mind a 6-ot. Általában 2-4-félét szoktak kérni a kollégák - így én is -, és még mellé adnak kenyeret is, 3-4-féle kenyérből lehet választani. A köretekért és a kenyérért nem kell fizetni, csak a húsétel árát (8-13 frank - máshol sem kapni olcsóbban ebédet).
Sajnos nincsenek fényképeim a témához, pedig megérné.

Zakó

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy vegyek egy jó zakót. Milyen a jó zakó? Kétféle van: egyik a kordbársony, másik a klasszik 70-es évek stílusú.
Nem akartam kimondottan venni - az sosem jó, akkor az ember nagyon akarja és utánajár és tuti hogy sehol sem találja meg a megfelelőt -, csak úgy ott volt hátul a fejemben a gondolat. Aztán tavasszal találtam egy jót. Van itt Fribourgban egy Charles Vögele outlet, ahol jól leárazva árulnak kifutó cuccokat. Legtöbbjük nem túl érdekes, de árban verhetetlenek (nadrágok 2 franktól stb.), és néha találni jó cuccokat. Szóval ott volt a zakó, klasszik 70-es évek stílusban, 30 frankért, ami azt gondolom vállalható ár érte. 50-es méret volt belőle, és úgy láttam hogy nekem legalább 52-es kéne, úgyhogy vártam, hátha jön 52-es. Nem jött. Telt-múlt az idő, eljött a nyár, virágba borult a madárcsicsergés, és még mindig nem jött 52-es zakó.
Aztán meglett az állás, újfent elmentem a boltba, nadrágért, mert irodai munkához hordható nadrágokkal gyengén álltam. Nadrágot nem találtam, de 50-es zakóból volt sok, és közben leárazták 10 frankra. Gondoltam itt már nincs mit gondolkodni, rászántam ezt az összeget. A vétel melengető érzésével hagytam el az üzletet, azóta a zakóban járok dolgozni, elég lett az 50-es méret.
Sőt, még arra is gondoltam, hogy veszek még egy ugyanilyet, miért is ne, ha egyszer bevált. De mikor pár héttel később visszamentünk az üzletbe, már nem voltak ott a zakók. Így hát egy marad belőle. Hordom, szeretem. A stílusát pedig Petrocellinek neveztem el.
A képek találjátok ki hogy melyik francia fővárosban készültek, amikor a cég elküldött oda tréningre.
Na? Van tipp?
És ez?
Hát ez? Eláruljam?