Kocsma

Múltkor elmentünk egy brazil - vagy brazil zenét játszó - zenekar koncertjére, ami egy kis kocsmában volt. (Azért nem merem állítani, hogy brazilok voltak, mert az egyik tag franciául konferálta fel a számokat, ami számomra meglepő lenne egy braziltól, de persze ettől még lehettek brazilok is.) Volt a színpad, és még kb. ötször akkora hely a közönségnek, igazi meghitt kis kocsma, mint amilyenekben a Cabaret Medrano szokott játszani. Le Cintra a hely neve, nem tudom mit jelent, a netes francia szótár nem ismeri ezt a szót. Annyit találtam róla, hogy Franciaország-szerte több ilyen nevű étterem is van. Ha sikerül kiderítenem mi ez, megírom.

Bödőcs óta tudjuk, mennyire féktelenek a svájciak, ez itt is kiütközött. A falon ugyanis olyan óra volt, mintha a függőleges tengely mentén tükröznénk egy normális mutatós órát: körüljárási iránya a megszokottal ellentétes és a számok is tükrözve vannak rajta. Lehet hogy ezzel a merészséggel a Cintre már Svájc az ultraextrém klubjai közé tartozik.

Ilyesmi volt. 10 óra 10 perc.
Nem sokkal a koncert meghirdetett kezdési időpontja előtt érkeztünk, olyan sokan voltak - relatíve sokan, a hely méretéhez képest, számszerűen kb. 30-an -, hogy már csak a bárpultnál találtunk ülőhelyet. Mellettem egy néger (fekete, afroeurópai, afrosvájci, afrikai vagy nem is tudom hogy kell ezt mondani - színesbőrű, bár hát mindenkinek színes a bőre ugye) és egy fehér - bőrszínű - férfi beszélgetett, sörözgetett. Már nem voltak szomjasak, az látszott rajtuk meg lehetett hallani a hangerejükön is. Egyszer csak elkezdenek nagyon röhögni valamin, de annyira, hogy a fekete férfi úgy érezte velem is meg kell osztania ezt a nagy örömüket, elővette hát pénztárcáját és megmutatta a személyijét, ami egy kártya volt, láttam rajta Svájc címerét. Közben meg kiderült, hogy a fehér férfinek meg csak külföldieknek szóló papírja volt - ő is elővette, megmutatta -, és hát ezen nagyon jól mulattak. Én jónak tartom a homurérzékemet, de ez a poén "nem jött át", úgyhogy csak barátságosan bólogattam, kissé félszegen mosolyogva. Bár ha megmutatom nekik a magyar személyimet, azon is biztosan beszartak volna, mert olyan fénykép van benne, hogy azon eddig még mindenki röhögött. Nem tettem.

Tessék megmondani, ez most tényleg olyan vicces?
Érdekes volt még, hogy a kocsmában - bár alapvetően fiatalos hely volt - az idősebb korosztály is képviseltette magát. Ez amúgy igaz pl. a konditeremre is, ahol a 18-70 éves korosztály minden rétege megtalálható férfiból, nőből egyaránt. Úgy tűnik itt a korral nem lesznek otthonülők az emberek, hanem továbbra is aktívak maradnak mind a sport, mind a szórakozás terén. Biztosan ennek is megvannak az okai, gondolom nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban élnek mint mi magyarok.

És még egy fontos momentum. Annak szabályozása, hogy lehet-e dohányozni a vendéglátóhelyeken, a kantonok hatáskörébe tartozik. Idéntől - utolsóként vagy az utolsók között - Fribourg is bevezette a tilalmat, így nyugodtan mehetünk szórakozni úgy, hogy nem kell azon aggódnunk, mennyire lesz füstszagú a ruhánk és a hajunk másnap.