Az automata elfogad érméket is, papírpénzt is, de a papír tizesemet most nem akarta megenni. Már ott is volt a busz, az automata meg csak nem engedelmeskedik, hát felszállok a buszra, de nem hagy nyugodni a dolog, nem akarok én itt potyázni, mégiscsak más kultúra, meg hát otthon sem szoktam. Odamegyek a sofőrhöz a következő megállónál, mondom neki franciául, hogy jegyet szeretnék venni, de az automata így meg úgy (comme ci comme ça). A magyar beidegződésemmel várt reakció (nem érdekel hogy az automata nem működött, jegynek akkor is lenni kell, fizessen pótdíjat stb.) helyett elővesz a zsebéből egy kis szütyőt, amiben aprópénz van, elkezdi keresgélni benne a megfelelő érméket (az automata érméből nem ad vissza, a pontos összeget célszerű bedobni). Kérdezi hogy milyen jegyet szeretnék (2,10-est), úgy ad aprót. Aztán kérdezi, hogy megvárom-e a következő buszt vagy ővele szeretnék tovább menni (ővele). Bólint hogy rendben, leszállok, megveszem a jegyet, a busz addig vár (!), majd visszaszállok, még egyszer megköszönöm és indulunk.
Meg azt is, hogy amikor az első ajtón száll le, szokott köszönni a sofőrnek, néha meg is köszöni a fuvart, a sofőr - és a közelben ülő utasok is - pedig kedvesen visszaköszönnek neki.
Normális, emberi hozzáállással. Semmi stressz, semmi frusztráció. Az ilyen apróságok miatt kellemesebb az élet errefelé, és elmondhatom hogy tapasztalataim szerint ez az általános hozzáállás, ha akar valamit az ember, igyekeznek megérteni és segíteni. És elköszönéskor - személyesen és telefonban is - mindig szép napot kívánnak.
* Totta kedvéért: négyféle jegy van: 7 vagy több megállóra 2,70 a jegy, kedvezményesen 2,10; 1-6 megállóra 2,30, kedvezményesen 1,30. Időbeli érvényessége van, azon belül átszállásra is jogosít.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése