Charmey

Vasárnap - dátumkedvelő olvasók kedvéért 2010. január 24-én - elutaztunk a közeli Charmey-ba, ahol téli sportok vannak. Érdekes momentum volt, amikor indulás előtt 5 perccel ott ültünk a buszon a pályaudvaron, és megjelent vagy 10-12 síelő teljes felszereléssel, mire a sofőr bezárta az ajtókat és kistartolt a kocsiállásból. Nem tudtam mire vélni a dolgot, gondoltam elmenekült előlük vagy felismerte hogy ők már a következő busszal akarnak elmenni. De nem, kicsit arrébb megállt a busszal, kiszállt, valamit csinált, aztán visszaszállt, indított és visszamentünk a csoportért. A kanyarban láttam, hogy egy utánfutót kapcsolt rá a buszra, amibe a síelők be tudták rakni a cuccaikat.

Ízelítő Charmey építészetéből.
Tehát Charmey, téli sportok. Főleg lecsúszós sportok vannak - egyébként megfigyelhető hogy a téli sportok jelentős része ilyen: síelés, snowboard meg van egy külön szánkópálya is, továbbá sífutás - ezt már nem tekintem lecsúszós sportnak, mert nem az. Sífelvonó is van, ami 876 méterről 1617 méterre visz föl. És van még egy gyógyfürdő is a városban, az nem csak téli sport.
Az idő kedvezett is a téli sportoknak meg nem is: igen, mert szépen sütött a nap jó látási viszonyokat teremtve, szélcsend volt, viszont nem, mert az előző napok melege után a pályák egy része - így pl. a szánkópálya is - földfoltos volt és nem üzemelt. A szánkópályát kicsit bántuk, mert síelni nem tudunk, így ki volt lőve a szánkó, a legcsábítóbb rész, de aztán inkább béreltünk sícuccot és a tanulópályán - amiért nem kellett fizetni - nekiálltunk tanulni.

Tanpálya mini ugratóval és bukósisakos gyerekkel. (Ez lehetne akár egy festmény címe is.) Figyeljük meg a siklóernyőt a háttérben illetve a naracssárga dzsekis alakot a kép jobb szélén.
Én újratanulni, mivel egyszer már síeltem 2005-ben 3 napot, és igen jól ment - legalábbis így maradt meg bennem és így is mesélem azóta is mindenkinek. De most rá kellett jönnöm, hogy majdnem elfelejtettem mindent, olyan volt mintha mindent a nulláról kellene tanulnom, de aztán gyorsan újra belejöttem. Mindenesetre nagypályára nem mentünk föl, csak a tanulón "zúztunk" 4 órán keresztül, ami elsőre elég is volt, teljesen lemerítette az erőnket.
Érdekességként a tanulópályához tartozó kis kapaszkodós felvonón való "utazás" közben elnézegethettük a siklóernyősöket, akik a szép időben síléccel a lábukon siklottak a hegytetőről a tanpálya melletti leszállóhelyükre. Ez is jó kis sport lehet.

Síklóernyő. (Nincs köze sem síkhoz, sem lóhoz.)
Síelésünk végén visszavittük a sícuccokat a sportbolthoz, ahol béreltük. A tulaj még délelőtt, amikor kibéreltük a cuccot, elmondta hogy ő egykor a svájci olimpiai sícsapat tagja volt, síelt Szlovákiában, Bulgáriában, de Magyarországon sajnos még nem járt. (Bizonyára a Kékesen akkoriban nem volt olimpia.) Elmondta továbbá, hogy a bolt 12 és 16 óra között zárva lesz - nekünk pont ebben az intervallumban kellett volna visszavinnünk a cuccokat, mert indult a buszunk vissza - így hát megmutatott egy kis ajtót a ház oldalában, ahova tegyük majd csak be a síléceket meg a többit, amikor végeztünk. A bolt egy nagy családi házban volt, ahol a tulaj is lakott, és a kis ajtó volt a ház egyik bejárata. Szóval itt leraktuk a cuccokat és fáradt tagokkal visszabuszoztunk Fribourgba. Este nem kellett altatni minket, eldőltünk mint a zsák.
Itt a vége fuss el véle, nem mese volt.

Kocsma

Múltkor elmentünk egy brazil - vagy brazil zenét játszó - zenekar koncertjére, ami egy kis kocsmában volt. (Azért nem merem állítani, hogy brazilok voltak, mert az egyik tag franciául konferálta fel a számokat, ami számomra meglepő lenne egy braziltól, de persze ettől még lehettek brazilok is.) Volt a színpad, és még kb. ötször akkora hely a közönségnek, igazi meghitt kis kocsma, mint amilyenekben a Cabaret Medrano szokott játszani. Le Cintra a hely neve, nem tudom mit jelent, a netes francia szótár nem ismeri ezt a szót. Annyit találtam róla, hogy Franciaország-szerte több ilyen nevű étterem is van. Ha sikerül kiderítenem mi ez, megírom.

Bödőcs óta tudjuk, mennyire féktelenek a svájciak, ez itt is kiütközött. A falon ugyanis olyan óra volt, mintha a függőleges tengely mentén tükröznénk egy normális mutatós órát: körüljárási iránya a megszokottal ellentétes és a számok is tükrözve vannak rajta. Lehet hogy ezzel a merészséggel a Cintre már Svájc az ultraextrém klubjai közé tartozik.

Ilyesmi volt. 10 óra 10 perc.
Nem sokkal a koncert meghirdetett kezdési időpontja előtt érkeztünk, olyan sokan voltak - relatíve sokan, a hely méretéhez képest, számszerűen kb. 30-an -, hogy már csak a bárpultnál találtunk ülőhelyet. Mellettem egy néger (fekete, afroeurópai, afrosvájci, afrikai vagy nem is tudom hogy kell ezt mondani - színesbőrű, bár hát mindenkinek színes a bőre ugye) és egy fehér - bőrszínű - férfi beszélgetett, sörözgetett. Már nem voltak szomjasak, az látszott rajtuk meg lehetett hallani a hangerejükön is. Egyszer csak elkezdenek nagyon röhögni valamin, de annyira, hogy a fekete férfi úgy érezte velem is meg kell osztania ezt a nagy örömüket, elővette hát pénztárcáját és megmutatta a személyijét, ami egy kártya volt, láttam rajta Svájc címerét. Közben meg kiderült, hogy a fehér férfinek meg csak külföldieknek szóló papírja volt - ő is elővette, megmutatta -, és hát ezen nagyon jól mulattak. Én jónak tartom a homurérzékemet, de ez a poén "nem jött át", úgyhogy csak barátságosan bólogattam, kissé félszegen mosolyogva. Bár ha megmutatom nekik a magyar személyimet, azon is biztosan beszartak volna, mert olyan fénykép van benne, hogy azon eddig még mindenki röhögött. Nem tettem.

Tessék megmondani, ez most tényleg olyan vicces?
Érdekes volt még, hogy a kocsmában - bár alapvetően fiatalos hely volt - az idősebb korosztály is képviseltette magát. Ez amúgy igaz pl. a konditeremre is, ahol a 18-70 éves korosztály minden rétege megtalálható férfiból, nőből egyaránt. Úgy tűnik itt a korral nem lesznek otthonülők az emberek, hanem továbbra is aktívak maradnak mind a sport, mind a szórakozás terén. Biztosan ennek is megvannak az okai, gondolom nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban élnek mint mi magyarok.

És még egy fontos momentum. Annak szabályozása, hogy lehet-e dohányozni a vendéglátóhelyeken, a kantonok hatáskörébe tartozik. Idéntől - utolsóként vagy az utolsók között - Fribourg is bevezette a tilalmat, így nyugodtan mehetünk szórakozni úgy, hogy nem kell azon aggódnunk, mennyire lesz füstszagú a ruhánk és a hajunk másnap.

Buszsofőr

Nemrégiben történt, amikor jöttem haza franciaóráról. Busszal szoktam, és mivel nincs bérletem, mindig potyázok a buszmegállóban lévő automatából veszek jegyet.*
Az automata elfogad érméket is, papírpénzt is, de a papír tizesemet most nem akarta megenni. Már ott is volt a busz, az automata meg csak nem engedelmeskedik, hát felszállok a buszra, de nem hagy nyugodni a dolog, nem akarok én itt potyázni, mégiscsak más kultúra, meg hát otthon sem szoktam. Odamegyek a sofőrhöz a következő megállónál, mondom neki franciául, hogy jegyet szeretnék venni, de az automata így meg úgy (comme ci comme ça). A magyar beidegződésemmel várt reakció (nem érdekel hogy az automata nem működött, jegynek akkor is lenni kell, fizessen pótdíjat stb.) helyett elővesz a zsebéből egy kis szütyőt, amiben aprópénz van, elkezdi keresgélni benne a megfelelő érméket (az automata érméből nem ad vissza, a pontos összeget célszerű bedobni). Kérdezi hogy milyen jegyet szeretnék (2,10-est), úgy ad aprót. Aztán kérdezi, hogy megvárom-e a következő buszt vagy ővele szeretnék tovább menni (ővele). Bólint hogy rendben, leszállok, megveszem a jegyet, a busz addig vár (!), majd visszaszállok, még egyszer megköszönöm és indulunk.

H mesélte, hogy ő viszont azt tapasztalta a buszon - már többször is -, hogy a sofőr leszállt a buszról segíteni a rászorulóknak jegyet vásárolni az automatából. Az utazóközönség pedig türelmesen megvárta, amíg megvették a jegyet.
Meg azt is, hogy amikor az első ajtón száll le, szokott köszönni a sofőrnek, néha meg is köszöni a fuvart, a sofőr - és a közelben ülő utasok is - pedig kedvesen visszaköszönnek neki.
Normális, emberi hozzáállással. Semmi stressz, semmi frusztráció. Az ilyen apróságok miatt kellemesebb az élet errefelé, és elmondhatom hogy tapasztalataim szerint ez az általános hozzáállás, ha akar valamit az ember, igyekeznek megérteni és segíteni. És elköszönéskor - személyesen és telefonban is - mindig szép napot kívánnak.

* Totta kedvéért: négyféle jegy van: 7 vagy több megállóra 2,70 a jegy, kedvezményesen 2,10; 1-6 megállóra 2,30, kedvezményesen 1,30. Időbeli érvényessége van, azon belül átszállásra is jogosít.

Szánkózás

Gondolom és látom is, hogy mivel Svájc kis területű ország és még ebből a kis területből is sokat elvesznek a hegyek, fontos hogy a meglévő kevés területet jól - hogy ne mondjam optimálisan - használják ki.

Tehénlegelő.
Ennek jó példája a házunk előtt lévő kis domb, ahol ősszel még tehenek legeltek és csilingeltek, most télen pedig gyerekek szánkóznak.

Szánkópálya.
Ennyi a sztori. Nincs több csattanó. Szánkóznak a gyerekek a  tehénlegelőn. Pont. Ez most ennyi. 
Egy igazi kkkkkkőkemény szösszenet.

Yverdon-les-Bains

Egyik vasárnap - január 10-én - elmentünk a közeli, bár már a szomszédos Vaud tartományban, a Neuchateli-tó partján fekvő Yverdon-les-Bains városkába, melynek legfőbb nevezetessége - mint a neve is mutatja - az itt található (gyógy)fürdő (Centre Thermal). Kimondottan e célból is jöttünk, hogy egy jót áztassunk, szaunázzunk. Fényképezőgépet viszont otthon felejtettük, úgyhogy nincs saját fotó, de a fürdő honlapjáról azért levettem egy képet.
Magyar szemmel nézve - és itt hadd helyezkedjek a termálfürdők országának (gy.k. Mo. - nem, nem Izland!) ilyen téren mindent látott, mindent tapasztalt felsőbbrendűségébe - különösebb extrákat nem nyújtott a fürdő, de megvolt benne minden amit elvárhatunk egy ilyen létesítménytől: két kinti, egy benti medence az egyik kinti élményfürdővel, aminek nagy előnye volt, hogy az élményelemek folyamatosan üzemeltek, nem azon a szakaszos módon, amit itthon megszokhattunk.

A benti medence
Ezek a földszinten voltak, a szaunavidék pedig a második emeleten. Ez két szaunát, három gőzfürdőt (hammam), egy japán fürdőt (38 C fok) és egy kinti jacuzzit foglal magában. Külön öröm volt, hogy a kinti jacuzzi mellett a teraszon szaunázás után be tudtuk dörzsölni magunkat hóval. (Hideg merülőmedence nem volt, csak láncos dézsás megoldás.) A szaunában és a gőzben meztelenül is lehet lenni (la nudité est tolérée), mi ezt passzoltuk de volt szerencsénk megfigyelni. Apró figyelmesség volt a tervezők részéről a gőzfürdő ajtaja mellett a falra rögzített szemüvegtartó.
A szaunarésznél volt egy kis büfé is, ahol zacskós muffint, csokit, kávét, üdítőt lehetett venni, ivóvíz viszont ingyenesen ki volt téve egy asztalra műanyag poharakkal és egy fekete filctollal egyetemben, amivel mindenki megjelölhette a poharát. A büfés hölgyön mindjárt az elején láttuk hogy valami furcsa van rajta, később derült ki, hogy mi volt ez, amikor a pultnál ücsörgő férfivel beszélgetett - oroszul. Megnéztem még egyszer, figyelmesebben, hát igen, így már stimmel, orosz volt a hölgy, oroszosan is nézett ki.
Az öltöző pedig úgy működött, hogy mindkét oldalt ajtós fülkében lehetett öltözni, melynek egyik oldala a be-/kijárat felé nyílt, a másik oldala pedig a zárható öltözőszekrények illetve a fürdőtér felé. Én most találkoztam először ilyen megoldással, jól meg is keveredtem benne, de végül - miután eligazított a fürdősfiú - betaláltam.
Összességében jó élmény volt, azt kaptuk amit vártunk, semmi extra, semmi hiányérzet. Az ablakból látható havas téli táj pedig igazi felüdülés volt.

Yverdon-les-Bains
A város egyébként szépnek tűnt, bár nemigen nézelődtünk, csak célirányosan mentünk a fürdőbe. A tó partján van, és van egy kis csatornája is, ami végigvonul a városon, és amiket láttunk épületeket, azok is nagyon rendben voltak. Ha lett volna nálam fényképezőgép, bizisten olyan képeket csinálok hogy a falat is kipotyog a tátva marad a szátokon!
(Totta kedvéért: vonatjegy félárúval retúrba 17,40 per fő, fürdőbelépő 30 per fő szaunahasználattal. Viszont bent a fürdőben mindössze 2 frank volt egy kávé, v.ö. egy sima kávézóban általában 4-től indul.)

Munkaügy

A minap voltam a munkaügyön. Itt a svájciban. Úgy hívják ORP - Office Regional de Placement. (Némely e betűn lehet erre vagy arra dőlő ékezet, de ennek pontosítására most még nem vállalkoznék.)
Nem vártam én ott semmit, csak szólt az egyik csoporttársam a francia tanfolyamról, hogy van ez és hogy ott is vannak álláshirdetések, és nézzem meg. Elmentem megnézni.
Mondtam hogy állást keresek de nem vagyok svájci stb. Beszélgetésbe elegyedtünk a hölggyel meg egy kollégája is odajött, aztán mondta hogy ha várok egy kicsit, tud fogadni és elmondja amit tudnom kell. Vártam.
Várakozás közben egy hasznos kiadványt olvasgattam - franciául - ami tanácsokat ad az elhelyezkedéshez: hogyan jelentkezzünk a hirdetésre, hogy nézzen ki az önéletrajz, hogy viselkedjünk interjún stb. Elég profin meg volt csinálva, szóval használható darab, el is hoztam.
Aztán jött a hölgy és elmondta az itteni rendszert. Amennyiben a megelőző két évben van legalább 12 hónap munkaviszonyunk, akkor jogosultak vagyunk 18 hónap (!) munkanélküli segélyre, ha van gyerekünk, akkor a legutóbbi fizetésünk 80%-ának, ha nincs akkor 70%-ának megfelelő összegben, de legfeljebb 9500 frankra. (Az azért itt is sok pénz ám. mégha ebből lejön is 20% adó.) Mondtam neki hogy ez elég drága rendszernek tűnik, visszaélésre ad alkalmat - utóbbit csak gondoltam. Mondta, hogy igen, meg is akarják változtatni. És hogy talán ez az egyetlen olyan dolog, ami minden kantonban ugyanígy működik.
És még azt mondta, hogy ők nekem való állást nemigen fognak tudni ajánlani. Ők inkább csak a munkanélküli ellátást intézik az arra jogosultaknak. (Mint nálunk Magyarországon.)
Érdeklődésemre mutatott egy bérkalkulátort is, amin be lehet állítani, hogy milyen területen, milyen beosztásban, milyen tapasztalattal stb. dolgozunk, és megmondja hogy annak megfelelően milyen bérszintre számíthatunk Fribourg kantonban. Elég profi, 2006-os adatokból dolgozik, de arra is ad javaslatot, hogy milyen mutatókkal korrigáljuk a kapott értékeket. Egyébként minden kantonban - gondolom, bár csak Genfet néztem - megvan ennek a kalkulátornak a helyi változata, úgyhogy lehet összehasonlítgatni a béreket - már akit érdekel az ilyesmi.

Hol vannak

Már egy ideje nem láttam őket. Ha jól emlékszem, ősszel utoljára. Aztán egy éjjel eltűntek. Azóta sehol egy darab se. Sehol. Mintha felszívódtak volna. Persze itt volt a karácsony meg minden, nem is igen figyeltem rájuk, de most hogy belegondolok, már egy ideje eltűntek. Novemberben még voltak. Aztán semmi.
De hová tűnhet el ennyi? Hol férnek el? Van nekik valami helyük, ahol télen meghúzzák magukat? Mint a medve a barlangjában? De hogyan, hol? Mer egyébként rengeteg van belőlük, hát hol férnek el annyian?
Rejtély. Biztosan az istállókban.

Müzik franszez 2

J'avoue j'en ai bavé pas vous
Mon amour
Avant d'avoir eu vent de vous
Mon amour

Ne vous déplaise,
En dansant la Javanaise,
Nous nous aimions
Le temps d'une chanson

A votre avis qu'avons-nous vu
De l'amour
De vous à moi vous m'avez eu
Mon amour

Ne vous déplaise,
En dansant la Javanaise,
Nous nous aimions
Le temps d'une chanson

Hélas avril en vain me voue
A l'amour
J'avais envie de voir en vous
Cet amour

Ne vous déplaise,
En dansant la Javanaise,
Nous nous aimions
Le temps d'une chanson

La vie ne vaut d'être vécue
Sans amour
Mais c'est vous qui l'avez voulu
Mon amour

Ne vous déplaise,
En dansant la Javanaise,
Nous nous aimions
Le temps d'une chanson