13-as vágány

Szombaton a szép időben ismét kerékpártúrára adtuk a fejünket. A korai induláshoz ragaszkodtunk, így déli 12-kor már a bicajokon is ültünk. Előre meghatároztuk a fribourgi turistainformációnál ingyen kapott gyalog- és bicajos túraútvonal-térképünkön - amelynek megbízhatóságát jól jellemzi, hogy segítségével korábban már többször is eltévedtünk -, hogy milyen útvonalat akarunk teljesíteni: Fribourgtól délre le a Lac de Gruyere-ig, aztán ha lesz elég időnk, körbetekerjük a tavat és vissza Fribourgba.

Nélkülözhetetlen térképünk a magasságkülönbségeket  nem jelölte, de bízván benne hogy a svájci nemzeti bicajtúra-útvonalak közönséges halandók számára is teljesíthetőek, nagy lendülettel vetettük bele magunkat a tekerésbe.
A tóhoz közeledve azonban egyre inkább fogyott erőnk, jóllehet a táj és az idő is szép volt, az emelkedők sokat kivettek belőlünk. Így aztán elhatároztuk, hogy a még 14 km-re lévő Bulléig fogunk elmenni, onnan pedig vonattal haza. Ez az eredeti tervünknek csaknem fele volt, de nem hajtott a tatár, a napi testedzésünk pedig bőven megvolt. Jól is esett leszállni a bicajról Bulléban - ami egyébként nagyon szép kis város, határában a trójai faló egy értő interpretációjával -, és kicsit kifújni magunkat.

Aztán vasútállomás, jegyvásárlás - nem volt automata!!! -, két félárú magunknak, kettő a bicajoknak, indulás a 13-as vágányról. Megyünk át az aluljárón a vágányokhoz, 7-ig számozva, a többihez fel kell menni a túloldalon. Ez már gyanús volt, aztán fent megpillantottuk a 13-as vágányunkat.

Buszra biciklivel? - gondoltam, aztán megnyugtattam magam hogy persze, távolsági, alulra a csomagtérbe befér. Aztán mégsem az lett, hanem a lapospadlós (=csomagtér nélküli) buszon a babakocsis anyuka helyére lehetett tenni a bicajokat, szám szerint négyet, mert rajtunk kívül egy másik pár is volt bicajjal. Kanyarban ugyan megindultak, de egyébként oké volt a dolog.

1,20

Szögezzük le: Svájc alapvetően drága ország, a(z egyik) legdrágább a világon. Hanem azért van pár dolog, amihez meglepően olcsón juthatunk hozzá, néha még a magyar áraknál is olcsóbban. Íme egy lista arról, mi mindent vehetünk meg 1,20 frankért* (180 forintjával 216 forintért). Zárójelben a bolt, ahol ennyiért kapható a dolog. Hasznos lehet a svájcba turistáskodni készülőknek is.

- 1 l tej (Denner)
- vajas croissant (Denner)
- 1/2 l dobozos sör, LöwenWeisse meg sok más márka is (Denner)
- Migros Budget ketchup 890 g (Migros)
- Migros Budget majonéz 265 g (Migros)
- Migros Budget tusfürdő 500 ml (Migros)
- tonhal sós lében konzerv nettó 155 g (Migros, akcióban 6 db 5 frank)
- 1/2 l hideg Coca-Cola (Denner)
- hámozott paradicsom konzerv nettó 240 g (ALDI)
- paradicsompüré 500 ml (ALDI)
- 1 kg sárgarépa (Migros, akcióban)
- 1 tábla csoki 100 g (mindenhol)
- mentatea 50 zacskós 70 g (Coop)
- spagetti 500 g (ALDI)
- joghurt 200 g (mindenhol, 0,45-től)
- mosogatószer 500 ml (ALDI)

*Az 1,20 maximum ár, a termékek egy része ennél olcsóbb.

1,20-asok

 

Fejezetek a svájci nép viharos évtizedeiből

Nekünk közben hányféle pénzünk is volt?

Frank

A lényeg, hogy jába nem ejti a francia a végén a "k"-t, az magyarul akkor is frank. Láng Attila D. a következő magyarázatot adja blogjában:

"Aggódhatnak a devizahitelesek, tudósít a híradó, és a pénzügyi szakértő meg a riporter egyaránt fran néven aposztrofálja a svájci pénzt.
Ezúton értesítem őket, hogy az frank. Két okból is.
1. Mert ők is úgy mondják. A franciák tényleg nem ejtik ki a szóvégi plozívákat, ha nincs utánuk néma e, viszont Svájcban németül és olaszul is beszélnek, ők pedig kiejtik.
2. Mert függetlenül attól, hogy ők mit mondanak, annak a dolognak magyar neve is van, éspedig az, hogy frank. Ha a svájci pénz magyarul fran, akkor a francia főváros neve magyarul Pari, mert ott így ejtik."

Az egyes ponthoz annyit, hogy olaszul franco a frank, így persze ejtik a k-t, de az o-t is, így ez a magyarázat nem teljesen állja meg a helyét, de németül - amely egy igen furfangos nyelv - és vélhetően sviccerdüccsül is kiejtik a végén a k-t és ezzel le is zárják a szót. Márpedig ők adják a svájci népesség 2/3-át.
De nem ez a lényeg. Ez végül is tejesen* mellékes. Az amerikaiak dálör-t mondanak, magyarul mégis dollár a neve.
Szóval aki meghallja valakitől, hogy fran, az verje orrba az illetőt szelíden, nevelő szándékkal. Akár svájci, akár francia frankról beszél.

*Svájcban sok a tehén, így a tej és tejtermék is. Ezért ezen a blogon megengedjük magunknak a tejesen szó nyomatékosító szóként való alkalmazását.

1/2

Létezik egy olyan kártya Svájcban, mely a vasúton 50% kedvezményt biztosít. Neve 1/2. (Magyarországon talán Egységes Vasúti és Helyi Közlekedési Félárú Kedvezménykártyának neveznék.) Ezt egy hónapra vagy egy évre lehet kiváltani, egy hónapra 100 frank az ára, egy évre 150 frank. A kártya helyi közlekedésnél is kedvezményt jelent, de nem feltétlenül 50%-nyit. Ja, és nem utolsó sorban a kártya nagyon dizájnos, kékes színű, átlátszó, egy kis része van csak, ami átlátszatlan, ott az egyik oldalán a kártya logója (1/2), a másikon a kártyabirtokos fényképe található. Mi a vasútállomáson igényeltük, adtak egyből egy papírt, amit meg kell őriznünk otthon, hogy ha a kártyát elveszítenénk, ezzel - 20 frank ellenében - újat állítanak ki; és egy másik papírt, amit egy hónapig használhatunk a kártya gyanánt, amíg postán kiküldik a kész kártyát. Másfél hét múlva kész volt a kártya.

Jegyvásárlás Svájcban

Svájcban jól szervezett és emberi erőforrást kímélő közelekedésijegy-árusító rendszer működik. A vasútállomásokon van pénztár pénztárossal, de általában arra ösztönzik az embert, hogy a mindenütt megtalálható jegyautomatákból vegyék meg jegyeiket. Az automatán kiválasztjuk a nyelvet (Francais/Deutsch/Italiano/English), majd megadjuk honnan hová szeretnénk utazni, milyen kedvezményt kívánunk igénybe venni (!) és bankkártyával kifizetjük a jegyet – nincs készpénzdobálás. Minek is ehhez külön embert alkalmazni, alfabéta (analfabéta ellentéte, ha van ilyen szó) személy meg tudja adni maga is ezeket az adatokat a gépnek, a kártyaolvasót meg a monitort meg ugyebár ki akarná kilopni/tönkretenni. Ha meg jogtalanul akarnánk igénybe venni vmi kedvezményt, az ellenőrnél – mert az van a vonaton – úgyis kibukik.
Fribourgban a helyijáratú autóbuszok megállóiban is jegyautomaták vannak. Ezek hasonlóan működnek a vonatjegyesekhez, csak itt kp-t kell bedobni és az automata nem ad vissza, a rohadék. Figyejjé hogy legyen nálad pont annyi apró! A teljes árú jegy 2,70-be kerül, a félárú 2,30-ba. Van még rövidtávú jegy is, ami legfeljebb 6 megállóra érvényes, alapból 2,30, félárúval 1,30 az ára.

Egy svájci hétvége számarányai

Tudjátok-e, melyek azok a dolgok, amiket minden egyes alkalommal látunk Svájcban, amikor egy hétvégi napon elmegyünk kirándulni biciklivel? Ezek itten:
  
Hőlégballon az égen. Egy darab. Mindig. Se több, se kevesebb.

Ferrari. Illetve Porsche is, de az fel sem tűnik. Meg Porschéből sokkal többet látunk, egy Ferrarira kb. 5-6 Porsche jut.

Tehén. Számolatlanul. Sokkal-sokkal több, mint a Ferrarik és Porschék száma összeszorozva. Van olyan is, hogy egy gazdaságban minden tehénnek van a nyakában kolomp. Tudja valaki hogy ez mire jó? Több füvet eszik tőle a tehén? (A kolompszó eszébe juttatja hogy ennie kell?)

Oldtimer. Ebből háromfélét különböztettem meg, közös bennük hogy mind igen jó állapotúak: régi európai, pl. Volvo; régi amerikai széles hosszú cirkáló; nagyon régi európai (50-es évek előtti).

50+-os férfi, aki profi bicajoscuccban profi (kb. 3 kg súlyú) versenybiciklin teker fitten, boldogan, láthatóan a legkisebb megerőltetés nélkül - dombnak fölfelé is. (Ilyenből is sok van, több mint Porschéből, de kevesebb mint tehénből.)

Schiffenensee

Vasárnap a gyönyörű őszi időben tettünk egy kis biciklis kirándulást Fribourg környékén. Van itt a város határában egy tó, úgy hívják Schiffenesee. Na azt tekertük körbe, ötórás program volt. Utunk falusias, mezőgazdaságias területeken vezetett, több helyütt láttuk kiírva, hogy ez-az eladó: tojás, tök, krumpli, alma stb. (A tök számomra teljesen rejtélyes, mindenféle méretű és küllemű tököt árulnak, sütőtöktől dísztökig, de nem igazán értem mire használják. Az egész ország dísztökkel dekorálná a lakását? Vagy hellovineznek vele? Aki tudja mondja!

Az egyik ilyen helyen megálltunk körülnézni. Volt persze rengetegféle tök, meg kell hagyni nagyon szépen voltak, és egyszerűen de ízlésesen voltak kitéve. Lefotózgattuk őket. Miközben bóklászunk, egyszer csak begurul egy Ferrari, kiszáll egy negyvenes pár, elsétálnak a virágokhoz, szednek ami megtetszik nekik, aztán fizetnek majd távoznak. Közben begurul egy sárga Porsche is, kiszáll egy ötvenes pár. Mi meg csak nézünk, próbáljuk feldolgozni az impulzusokat.

Bizonyára a dolog hangulatáért szeretik a helyiek is ezt a szedd-magad vásárlást, nekünk is nagyon bejött. Bementünk a fóliasátorba, szedtünk koktélparadicsomot és paprikát, majd kérésünkre a tulaj vágott nekünk két szál bazsalikomot is. Olcsóbban is jutottunk hozzá mintha boltban vettük volna, és hát az élmény. Kicsit olyan mintha magunk is kertészkedtünk volna, a friss paradicsom illata… Mivel nem akartuk hogy a hátizsákban összenyomódjon a paradicsom, kiürítettem a bicajoskulacsomat és abba tettük bele. Éljünk a lehetőségeinkkel, nemdebár?

Fribourgba visszafelé átjöttünk egy olyan hídon, amin felül a vasút megy, az alsó részén pedig gyalogosok és bicajosok. A híd a Schiffenensee-n ível át, és nagyon fotogén az alsó része, amikor az esti napfény megvilágítja a boltíveit.

Bern

Szombaton Bernben voltunk kirándulni. Mint később kiderült, ez Svájc fővárosa. (Svájc is azon országok közé tartozik Kanadával és Ausztráliával egyetemben, aminek nem az a fővárosa, amit az ember várna.) Félórás vonatút volt Fribourgból eljutni Bernbe, retúrjegy ára 12,80 frank a félárú kedvezménykártyával.

Útikönyvünk szerint Bern látnivalói abban az U-alakú óvárosi részben koncentrálódnak, amely a vasútállomástól a folyóig terjed, mi is errefelé bóklásztunk. Az óváros házai mind nagyon hasonlóak, egységes képet mutatnak, mindegyik alatt árkádsor van, az árkádok oszlopai nem függőlegesek, hanem lefelé szélesedők, így lent kissé kinyúlnak a házak homlokzatából. A stílusuk az útikönyv szerint parasztbarokk, jómagam a Grimm mesékben tudnám elképzelni őket, hogy Holle anyó rázza ki a paplanokat az egyik felső ablakból.

Az egyik sétálóutcában meglepett, hogy miközben az emberek sétálnak-bóklásznak benne, néha elmegy egy-egy autóbusz illetve villamos és ezt mind az emberek mind a villamos/busz vezetője és utasai nyugodtan tűrik, nincs idegeskedés, dudálgatás. Egyébként olyan Combino villamosok vannak, mint Pesten, csak ezek pirosak, rövidebbek és keskenyebb a nyomtávjuk is. (Légkondit nem tudom hogy van-e bennük, illetve hogy ha igen akkor utólag-e lett beszerelve.)

A sétálóutca kicsit olyan mintha egész Bern hippi lenne – főleg Fribourg után –, mivel az árkádok alatt mindenütt emberek ülnek a lépcsőkön, falatoznak, beszélgetnek, élik az életüket. És az utca sokkal piszkosabb mint ahogy azt egy svájci (fő)várostól várnánk – pláne a német ajkú részen!!! –, és a pisiszag sem ritka. Viszont majd minden ablakban piros muskátlik vannak, lehet hogy kevesebb adót fizet az, aki muskátlit rak az ablakába? A Swiss Life épületének pl. úgy nézett ki, mintha a cég adoptálta volna a "muskátlit minden ablakba" policy-t.

Láttuk a helvét parlamentet is, értő leírás lentebb.

Elsétáltunk a folyó túloldalán a rózsakertbe, ami egy nagy nyilvános park, sok rózsa van benne, mindenféle nevűek, pl. Charlie Chaplin – gondolom ez a fajta fantázianeve, nem arra utal hogy C. C. ültette volna. Érdemes ide kisétálni, főleg ha valaki szeret fotózni, mert a rózsák mellett jó kilátás nyílik az óvárosra is.

Megnéztük a szombati piacot is - dísztököktől túrabakancson és svájci bicskákon át bóvli órákig volt mindenféle. Visszafogtuk (visszafogtam) magunkat és nem költöttünk semmit. Túrabakancsból egészen jók voltak egyébként, 120 frank körüli áron Vibram talpas, valamilyen lélegzős textillel készült, könnyű darabok.

Összességében Bern nagyvárosinak tűnt, rengeteg ember volt – bizonyára a szombati nap miatt is meg mert Bern kedvelt turistacélpont lehet (hallottunk pl. orosz és magyar szót is) – és bizony az utcák tisztasága is hagyott kívánnivalót maga után. A nagyvárosi benyomást erősítette az is, hogy az utcákon láttunk hajléktalanforma embereket is, akik egy templom lépcsőjén ültek kutyákkal, illetve valamilyen vallási csoport képviselőit is láttuk, akik egy sátornál ültek, mint a Szigeten szokás. Lehetett menni érdeklődni, közeledni. Bern egyébként annyira nem nagy, 140 ezer lakosa van.

Bundeshaus Bernben - ünnep Svájc

A képet magam készítettem, de a leírás a felülmúlhatatlan http://hu.tixik.com/ oldalról származik, szó szerint vettem át. Mindenkinek ajánlom, hogy utazás előtt olvassa el az oldal vonatkozó részét, akárhova is készül.

"Ez a fenséges székhelye a svájci szövetségi gyűlés, amely megtalálható a sziklafal fölött az Aare folyóba, továbbra is messze a látható jelképe Bern. A szerző e lenyűgöző épület neo-reneszánsz stílusú WH Auer. Ezenkívül a Bundeshaus megnyerte 1902-ben és azóta szolgált a célját, nevezetesen a Parlament elé. Mindig felel meg a szövetségi gyűlés, a kifüggesztett Bundeshausu zászló, és minden olyan tájékoztatást. A fő részei: az épület egy nagy fő hall, jellegzetes kupola koronázta. A turistáknak, hogy az építési szolgáltatásokat Bundeshausu Aare völgy ismert lift."