A francia nyelv jellegzetességei

Közkeletű vélekedés (köztévedés), hogy a francia az egyik legszebb nyelv a világon. Ez csak részben igaz. Ha meghallgatom Emilie Simon-tól a La Vie en Rose című dalt, valóban ez az érzésem. Meg van még pár ilyen dal. De vegyük észre hogy ennek a nyelvnek jó néhány hátulütője is van.*
Hangok. Hogy hülye a nyelv hangkészlete, azt hagyjuk is. Arisztokratikus r-ek, orrhangok, sok ö, zs, ü. Halmozottan hátrányos helyzetű. Oké.
Írás-kiejtés. Rájöttem, hogy a francia az két nyelv egyben. Egyik az írott változata, másik a beszélt. Ezek között a türelmes megfigyelő helyenként logikus összefüggést vélhet felfedezni de általános szabályként elmondható hogy csak nagyon távoli rokonságban állnak egymással. Hüvelykujjszabályként alkalmazható hogy a leírt szó utolsó (néhány) betűjét nem ejtjük ki. (De van amikor igen!) Továbbá a szó közben lévő betűk jelentős részét sem. Illetve a magánhangzókat sohasem annak ejtjük, aminek a magyarban (de néha mégis!!!)), hanem ahhoz képest a legvalószínűtlenebb hanggal. Például 'parfum' kiejtve 'porfám'. Amikor az u-t egyénként rendesen ü-nek ejtik. Akkor is ha angolul beszélnek. Például az angol 'focus' szó franciák által kiejtve 'foküsz'. Becslésem szerint a leírt betűk kb. 30%-át nem ejtik ki.
Igeragozás. A franciában az igék 90%-a '-er' végződésű, ezek mind ugyanúgy ragozódnak. Kérem szépen írásban minden személyben más a ragozott alak, azonban az 1., 2., 3. és 6. (T/3) személyek kiejtése megegyezik. Emiatt bár írásban jelölik hogy melyik személyről van szó, mégis mindig ki kell tenni a személyes névmást is. Pedig normális nyelvekben vagy az van hogy ragozzuk az igét de akkor nem tesszük ki a személyes névmást (pl. magyar, orosz, olasz), vagy kitesszük a személyes névmást, de akkor nem ragozzuk az igét (pl. az angol többnyire ilyen a 3. személyt kivéve). A francia nem.


Többes szám. A főnevek többes számát írásban '-s' végződéssel jelölik. Természetesen ezt nem ejtik ki. Mindazonáltal a beszédből is kiderül hogy egyes vagy többes számról van szó, mégpedig a névelőből, amit szintén máshogy írnak a főnév egyes és többes számú alakja előtt, de - meglepő módon - máshogy is ejtik. (Itt a nyelv belső logikájának ellentmondásosságára, inkonzisztenciájára derült fény, ebből is látszik hogy a nyelv épülete máris rogyadozik.)
Nemek. A francia főnevek hím vagy nőneműek lehetnek, de az esetek többségében a szó alakjából nem lehet megállapítani, hogy hímnemű vagy nőnemű a szó. Ez jól jelzi a nyelv pongyolaságát, hányavetiségét, nyegle mivoltát.
Számok. Ez a legjobb. Hatvanig a számok normálisak, utána megbolondulnak. A hetven az hatvantíz (soixante-dix). Nyolcvan - négyhúsz (quatre-vingt). Kilencven - négyhúsztíz (quatre-vingt-dix). Franciaországban. Érdekes lenne tudni, miért, hogyan alakult ez így.
Szerencsére azért az európai gyarmatokon** ebben fejlődés mutatkozik, amennyiben is: hetven - septante (a francia 'sept' - hét szóból; Kanada, Belgium, Svájc); nyolcvan - huitante (a francia 'huit' - nyolc szóból, Belgium, Svájc) és octante (a latin 'octo' - nyolc szóból, Kanada); kilencven - nonante (a latin 'novem' - kilenc szóból; Kanada, Belgium, Svájc).


Tagadás. Jobb nyelvekben*** a tagadást az ige elé illesztett egyetlen kis tagadószóval megoldják. Pl.: beszélek - nem beszélek. (Kedves jobbos érzelmű olvasók, a magyar a legjobb nyelv nem igaz? Abból származik a latin meg még a kínai is.) A franciában ellenben az ige elé és mögé illesztett két (tagadó)szóval oldják meg a tagadást, úgymint: je parle - je ne parle pas. Ráadásul a 'pas' - amit fordításkor egyszerűen kihagyunk, de akkor meg minek ugye, ha egyszer nem jelent semmit -, helyett állhat más is, attól függően hogy mit akarunk mondani: plus - már, jamais - soha, plus jamais - soha többet, rien - semmi, plus rien - már semmi, personne - senki, toujours pas - még mindig nem, pas toujours - nem mindig, stb. Hogy saját magam számára érthetővé és elfogadhatóvá tegyem a 'pas' szót is, magyarra ám-nak fordítottam: nem beszélek ám, így csempésztem bele némi értelmet.

Mindezekből látható, hogy a francia az cseles egy nyelv, nem adja könnyen magát, és én személy szerint biztos vagyok benne, hogy a francia nyelvnek nincs igaza. Mindazonáltal mindenkit csak biztatni tudok, hogy hajrá.

Végezetül csak annyit, hogy a tehén franciául 'vache' (ejtsd: vas), spanyolosoknak pedig a bika 'taureau' (toro). Értelemszerűen előbbi nő, utóbbi hímnemű (nyelvtanilag is).

* Szögezzük le, hogy a szerző nem beszél franciául, egyáltalán nem ismeri a nyelvet, senkit sem akar sem rá- sem lebeszélni a francia nyelv elsajátítására/-ról, továbbá nagyon kedveli a francia nyelvet, emiatt a bejegyzés itt-ott szubjektív tónusokat ölthet.
** Kulturális tekintetben véve
*** Nem definiálom hogy ez mit jelent.