2009. november 14., szombat

Variációk egy témára

Téma
Kiskatonák barkóbáznak:
-Pina!
-Az!

Variációk 1-9
Svájciak barkóbáznak:
-Tehén!
-Az!

Svájciak barkóbáznak:
-Anyaga jellemző?
-Igen.
-Szerves?
-Igen.
-Tehén.
-Az!

Svájciak barkóbáznak:
-Anyaga jellemző?
-Igen.
-Szerves?
-Igen.
-Hús?
-Igen.
-Tehén.
-Az!

Svájciak barkóbáznak:
-Anyaga jellemző?
-Igen.
-Szerves?
-Igen.
-Fa?
-Igen.
-Tehén.
-Az!

Svájciak barkóbáznak:
-Anyaga jellemző?
-Igen.
-Szerves?
-Igen.
-Műanyag?
-Igen.
-Tehén.
-Az!

Svájci kiskatonák barkóbáznak:
-Tehén!
-Az!

Részeg svájci kiskatonák barkóbáznak:
-Pina!
-Nem! Tehén!

Svájci tehenek barkóbáznak:
-Kiskatona?
-Az!

Svájci tehenek barkóbáznak:
-Rákérdezek: én!
-Nem te(h)! Én!

Tanulság
Svájcban tehenet csak helvétve találni.

2009. november 6., péntek

A francia nyelv jellegzetességei

Közkeletű vélekedés (köztévedés), hogy a francia az egyik legszebb nyelv a világon. Ez csak részben igaz. Ha meghallgatom Emilie Simon-tól a La Vie en Rose című dalt, valóban ez az érzésem. Meg van még pár ilyen dal. De vegyük észre hogy ennek a nyelvnek jó néhány hátulütője is van.*
Hangok. Hogy hülye a nyelv hangkészlete, azt hagyjuk is. Arisztokratikus r-ek, orrhangok, sok ö, zs, ü. Halmozottan hátrányos helyzetű. Oké.
Írás-kiejtés. Rájöttem, hogy a francia az két nyelv egyben. Egyik az írott változata, másik a beszélt. Ezek között a türelmes megfigyelő helyenként logikus összefüggést vélhet felfedezni de általános szabályként elmondható hogy csak nagyon távoli rokonságban állnak egymással. Hüvelykujjszabályként alkalmazható hogy a leírt szó utolsó (néhány) betűjét nem ejtjük ki. (De van amikor igen!) Továbbá a szó közben lévő betűk jelentős részét sem. Illetve a magánhangzókat sohasem annak ejtjük, aminek a magyarban (de néha mégis!!!)), hanem ahhoz képest a legvalószínűtlenebb hanggal. Például 'parfum' kiejtve 'porfám'. Amikor az u-t egyénként rendesen ü-nek ejtik. Akkor is ha angolul beszélnek. Például az angol 'focus' szó franciák által kiejtve 'foküsz'. Becslésem szerint a leírt betűk kb. 30%-át nem ejtik ki.
Igeragozás. A franciában az igék 90%-a '-er' végződésű, ezek mind ugyanúgy ragozódnak. Kérem szépen írásban minden személyben más a ragozott alak, azonban az 1., 2., 3. és 6. (T/3) személyek kiejtése megegyezik. Emiatt bár írásban jelölik hogy melyik személyről van szó, mégis mindig ki kell tenni a személyes névmást is. Pedig normális nyelvekben vagy az van hogy ragozzuk az igét de akkor nem tesszük ki a személyes névmást (pl. magyar, orosz, olasz), vagy kitesszük a személyes névmást, de akkor nem ragozzuk az igét (pl. az angol többnyire ilyen a 3. személyt kivéve). A francia nem.


Többes szám. A főnevek többes számát írásban '-s' végződéssel jelölik. Természetesen ezt nem ejtik ki. Mindazonáltal a beszédből is kiderül hogy egyes vagy többes számról van szó, mégpedig a névelőből, amit szintén máshogy írnak a főnév egyes és többes számú alakja előtt, de - meglepő módon - máshogy is ejtik. (Itt a nyelv belső logikájának ellentmondásosságára, inkonzisztenciájára derült fény, ebből is látszik hogy a nyelv épülete máris rogyadozik.)
Nemek. A francia főnevek hím vagy nőneműek lehetnek, de az esetek többségében a szó alakjából nem lehet megállapítani, hogy hímnemű vagy nőnemű a szó. Ez jól jelzi a nyelv pongyolaságát, hányavetiségét, nyegle mivoltát.
Számok. Ez a legjobb. Hatvanig a számok normálisak, utána megbolondulnak. A hetven az hatvantíz (soixante-dix). Nyolcvan - négyhúsz (quatre-vingt). Kilencven - négyhúsztíz (quatre-vingt-dix). Franciaországban. Érdekes lenne tudni, miért, hogyan alakult ez így.
Szerencsére azért az európai gyarmatokon** ebben fejlődés mutatkozik, amennyiben is: hetven - septante (a francia 'sept' - hét szóból; Kanada, Belgium, Svájc); nyolcvan - huitante (a francia 'huit' - nyolc szóból, Belgium, Svájc) és octante (a latin 'octo' - nyolc szóból, Kanada); kilencven - nonante (a latin 'novem' - kilenc szóból; Kanada, Belgium, Svájc).


Tagadás. Jobb nyelvekben*** a tagadást az ige elé illesztett egyetlen kis tagadószóval megoldják. Pl.: beszélek - nem beszélek. (Kedves jobbos érzelmű olvasók, a magyar a legjobb nyelv nem igaz? Abból származik a latin meg még a kínai is.) A franciában ellenben az ige elé és mögé illesztett két (tagadó)szóval oldják meg a tagadást, úgymint: je parle - je ne parle pas. Ráadásul a 'pas' - amit fordításkor egyszerűen kihagyunk, de akkor meg minek ugye, ha egyszer nem jelent semmit -, helyett állhat más is, attól függően hogy mit akarunk mondani: plus - már, jamais - soha, plus jamais - soha többet, rien - semmi, plus rien - már semmi, personne - senki, toujours pas - még mindig nem, pas toujours - nem mindig, stb. Hogy saját magam számára érthetővé és elfogadhatóvá tegyem a 'pas' szót is, magyarra ám-nak fordítottam: nem beszélek ám, így csempésztem bele némi értelmet.

Mindezekből látható, hogy a francia az cseles egy nyelv, nem adja könnyen magát, és én személy szerint biztos vagyok benne, hogy a francia nyelvnek nincs igaza. Mindazonáltal mindenkit csak biztatni tudok, hogy hajrá.

Végezetül csak annyit, hogy a tehén franciául 'vache' (ejtsd: vas), spanyolosoknak pedig a bika 'taureau' (toro). Értelemszerűen előbbi nő, utóbbi hímnemű (nyelvtanilag is).

* Szögezzük le, hogy a szerző nem beszél franciául, egyáltalán nem ismeri a nyelvet, senkit sem akar sem rá- sem lebeszélni a francia nyelv elsajátítására/-ról, továbbá nagyon kedveli a francia nyelvet, emiatt a bejegyzés itt-ott szubjektív tónusokat ölthet.
** Kulturális tekintetben véve
*** Nem definiálom hogy ez mit jelent.

2009. november 5., csütörtök

Svejci szuvenyírok

A turistás szuvenyírboltokban kapható cikkekből ítélve a svájciak számára az országukra leginkább jellemző dolgok az alábbiak:
- Svájc (mint fogalom, brand, minden dolgok forrása és célja, az alfa és az omega (vö. Omega)
- tehén, tehenek
- svájci zászló
- a svájci zászló motívumainak (piros háttér, fehér +) mindenféle interpretációja, fogalmi kitágítása illetve leszűkítése
- csoki
- kantonok
- alpesek (aplok? mi az hogy alp? egyáltalán van ilyen? ennek mindenképpen utánajárok.)
- bicskák (Swiss army knives - ebből kétfélét láttunk: a nálunk is elterjedt Victorinoxot és a Wengert.)
- és a fentiek mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen ötvözete.

Az itteni erőteljes megjelenés ellenére a síelés kevésbé gyakori motívum. A katicabogár talán csak a színe miatt esett áldozatul a svájci szuvenyírkreativitásnak.

Egy sokatmondó képeslap.

Gruyeres, a sajtok hazája

Hétvégén - megfigyeltem, hogy többször használom ezt a meghatározást, vagy azt hogy szombaton, de nem írom oda hogy pontosan melyik hétvégéről vagy szombatról van szó, és ne gondoljátok hogy éppen az időben legközelebbiről írok, szóval mostantól pontosítom ezeket a dátumokat -, azaz a 44. hétvége vasárnapján a minden hónap első vasárnapján esedékes fribourgi magyar mise után egy ismerős fiatal pár invitálására csatlakoztunk hozzájuk egy gruyeres-i kirándulásra. (Hát ez szép hosszú mondat lett, ha kinek nehezen érthető elsőre, olvassa újra bátran.)
Gruyeres-ről azt kell tudni hogy sajtkészítéséről híres, és nagyon szép vár-része van. A várhoz vezető főutcán végig éttermek vannak, ahol a vendégek elfondüzgetnek délután. A település hegyek árnyékában van, szépen látszik a Moleson csúcsa, ahová felvonóval fel lehet menni. A városban van egy sajtgyár, amit meg lehet tekinteni.

A vár bejáratát félelmetes húszkörmű fenevad őrzi. (Ne kérdezzétek hogy a macskán túl-e!) Nem is mer odamenni senki.


Gruyeres főutcáján. A Hotel felirat alatt korunk egyik legizgalmasabb személyiségét sikerült lencsevégre kapnunk.

Borostyánnal befuttatott ház, fondüzős étterem. (Hogy jutottak át a macskán? Biztos másik kapun jöttek be.)



Őszbe forduló táj. Hol vannak a tehenek?

Amire nem számítottunk Gruyeres-ben, az a Giger múzeum volt. Talán ennyiből nem tudjátok, kicsoda Giger, de ha megnézitek a képeket, ti is rájöttök hogy ezek a figurák nagyon ismerősek valahonnan. Nem várat magára továbbá az a felismerés sem, hogy Madonna honnan vette a hegyes melltartók ötletét.

Nemtudommik a Giger múzeum bejáratánál.

Vaslédi?

Hans Ruedi Giger (1940-)

Aki mindezek után egy kis keleti kultúrával öblítené le a szörnyeket, az mindjárt átmehet a 30 méterrel odébb lévő buddhizmus múzeumba. Hogy azt hogyan találták ki, hogy a sajtvárosban ilyen is legyen, azt nehéz lenne megmondani. Talán ez történhetett a városi tanács ülésén:
- Franszoá, megkaptuk a legfrissebb turisztikai felmérésünk eredményét a TNS-től.
- És hogy állunk Zsák?
- Összességében jól. 20%-ot nőttünk tavaly óta, de a buddhisták körében csökkent a népszerűségünk.
- Ú, pedig az elég fontos célcsoport, pénzesek is, meg aztán ránk szállhatnak a kisebbségvédők is. Mit csináljunk?
Hosszas töprengés után aztán megszületett az ötlet.
De az is lehet hogy nem így történt.

2009. november 1., vasárnap

Étkezőgarnitúra-beszerzés

Tudomásom szerint az étkezőgarnitúra-beszerzés (és még sok minden más beszerzése is) manapság korosztályunk körében a következőképpen zajlik.
Első körben jön az ihlet, a meggyőződés, hogy vennem kell étkezőgarnitúrát. Miután a szándék kikristályosodott, elkezd gondolkodni a delikvens, hogy milyen is legyen a bútor. Végigböngészi az IKEA-katalógust, végiglátogatja az ismerősöket, körbekérdez hogy kinek van asztalos ismerőse, milyen mostanában a divat, hol van leárazás, végignézi a neten fellehető üzleteket stb. Három hónap múlva megvan az elképzelés és hogy mennyit tud rászánni. Jó esetben van metszete ezeknek, ha mégsem, várunk további két hónapot, amíg leárazzák álmaink bútorát és/vagy összegyűlik rá a pénzünk.
Ennél a pontnál következik a vásárlás, és meg is vagyunk. Mintegy 5 hónap alatt -  ennyi idő kell, az ilyesmit nem lehet elkapkodni, végeredményben hosszú távú beruházásról van szó.
Ehhez képest Fribourgban a minap így jártunk.
Épp iszogattunk otthon, buliba indultunk - az elmesélésre érdemes történetek mintegy 80%-a így kezdődik -, és amikor kiléptünk a házból, megláttunk a ház előtt egy komplett étkezőgarnitúrát székestül és néhány garnitúra pohárral együtt. Néztük-néztük, nevettünk hogy hát ezt biztosan kidobták, nagyon úgy néz ki, nem valószínű hogy este 11-kor jönnének érte a költöztetők, úgyhogy szépen fogtuk és felvittük a lakásba, aztán tényleg elindultunk a buliba.
Mikor később összeraktuk a garnitúrát, kiderült hogy egészen korrekt a stílusa is, állapota is, használatba vettük és nagyon elégedettek vagyunk vele.