Húszdekás vargánya

20 dkg vargánya, avagy1 db 20 dkg-os vargánya. Az kb. 20 cm-es kalapátmérőt jelent. Kukacmentesen! Mindjárt az erdőben feldaraboltam, úgyhogy egészalakos fotó nincs róla.

Gondolom, ízletes vargánya (Boletus edulis) lehetett.

Vajon pirítottam meg, kevés sóval fűszerezve. Határeset volt, ha egy kicsit öregebb, akkor már a csöves része nem lett volna finom, így éppen elment. De a vajon pirítás ennél a példánynál talán nem a legjobb felhasználás volt, a fehér kalaphúsa is már egy kicsit szivacsos volt. Legközelebb ilyennél inkább talán a szárítás lesz az üdvözítő. Kisebb példányoknál ugyanakkor jó lehet a sütés.

Jófajta galambicák

Mostanában elég sok galambgombát látni az erdőben, így elkezdtem e fajták feltérképezését.
Pár napja volt szerencsém ehhez a két varashátú galambgombához (Russula virescens), amiről a szakirodalom azt írja, hogy dióra emlékeztető szagú és ízű. Hát egy kis vajon megpirítva, enyhén megsózva bizony fenséges reggeli!!!

Varashátú galambgomba (Russula virescens). A legfinomabb galambgomba.

Megkülönböztető jegye jellegzetes illata és íze, de leginkább a hátán lévő "var", ez más galambgombafajokon nem fordul elő. Amúgy galambgombából igen sokféle van, a beazonosítás nem mindig egyszerű, ez esetben igen.
Ma pedig ezt találtam, ebédidei futás közben. Tippem szerint Kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha).

Kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha). Megkülönböztető jegye, hogy a lemezei rugalmasak, nem törnek, és gyakran elágazóak. A nagyobb példányok tönkje belül üreges.

 

Amúgy a galambgombáknál általános szabály, hogy meg kell kóstolni, ha csípős az íze, akkor ne együk meg, akár mérgező is lehet.

Úrjaindult a gombaszezon

Nemrégiben 3 hét szabadságon voltam, emiatt kicsit megritkultak a bejegyzések. Tudom, hogy ez így nem túl hihető, hiszen a legutóbbi bejegyzés még áprilisban volt, most meg ugyebár július, hát az nem 3 hét, de mindegy, ez az én blogom, írok a mit akarok.
Hanem.
Előjöttek a gombák, újra eljárok "vadászni" a környező erdőkbe (NB a "környező" most azt jelenti, hogy "Glandhoz közeli" - Gland egy kis település a Genfi-tó partján Nyontól mintegy 6 km-re biciklivel).
Vannak leletek, lelkesen tanulmányozom is őket, próbálom egzaktan meghatározni hogy milyen fajról van szó, és hogy az ehető-e. Utóbbi tekintetében néha eltérőek a honlapok, amiket nézek, úgyhogy ekkor vagy a józan ész vagy a kísérletező kedv lép színre. Azonban "mérgező" illetve "halálosan mérgező" jelzéssel ellátott gombával nem végzek kísérleteket, legfeljebb a "nem ehető"/"ehető, de íze miatt fogyasztásra nem ajánlott" kitétel eldöntésére. De már arra se nagyon, egy enyhe hasmenés ugyanis komoly érv lehet az ilyen jellegű kísérletek ellen.
Lássuk az utóbbi időszak termését!

Sötét érdestinóru (Leccinum carpini). Gyertyánfa alatt nő, ismertetőjele a szürkülő/feketedő hús, meg a fekete mintázat a tönkjén.

Fényképen jól mutat.

Étkezésre nem ajánlott, mivel sütve megfeketedik, lásd a képen. Tapasztalatom szerint fokhagymával pirítva, egy kis borecettel egész tűrhető. Alapból amolyan "fekete" íze van.
Gombavizsgálóhoz is elviszem persze a zsákmányt, itt Glandban Monsieur Desponds, a glandi gombászszövetség elnöke foglalkozik ilyesmivel, telefonos bejelentkezés alapján bármikor, amikor ráér. Desponds urat nagyon érdeklik a gombák, szívesen foglalkozik gombahatározással két könyve segítségével, ami annyira nem érdekli, az az a rész, hogy ehető-e a gomba, ezt mindig többszöri rákérdezés után sikerül kihúzni belőle, néha akor sem: "Erről nem ír semmit a könyv" - mondta a minap. Ilyenkor marad az internet mint információforrás. A Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) honlapja elég jó alap.