Három véreb

Múltkor a MegDobálsz étteremben* kajáltam, amikor odajött három szemtelen véreb és majd a kezemből harapták ki a kaját. Végül aztán sikerült lencsevégre kapnom őket, ANNYIRA közel merészkedtek.

 Harapásra készen.

 Támadóállásban.

Ugráshoz készülődve.

* Ezt a "poént" - már ha egyáltalán annak nevezhető, mert hát ki az a hülye aki ilyen röhögne?!!!! - nem én találtam ki, hanem a Kretén magazinban olvastam még anno. A Kretén magazin azóta megszűnt, még valamikor tavaly tavasszal - innentől egyébként érezhető a hanyatlás az országban -, betölthetetlen űrt hagyva maga után.

Franc nyelv

Múltkor valakivel arról beszélgettünk, hogy miért nem jó a francia nyelv. Felsoroltam néhány objektív megfigyelésemet:
-Nem jó benne a tagadás. (Erről már volt szó: ne ... pas.)
-Nyögnek egy csomó szó végén. Nem tudják úgy mondani hogy pl. "szorbonn" (hosszú "n" és slussz), hanem azt mondják hogy "szorbonn(ö)" - egy félig lenyelt "ö"-vel a végén. De ebben az a legdurvább, hogy dalokban ezt a félig lenyelt "ö" hangot még szótagképzésre sem átallanak felhasználni, ha éppen ezzel jön ki a szótagszám az adott sorban. Elég meghallgatni a "La Vie En Rose" című dalt Edith Piaf és Loius Armstorng előadásában, és a refrénben halljuk is: "lavíanrózö" vs. "la ví en röz".
-Sokszor úgy mondják az amúgy "u(v)í"-nek hangzó igent, hogy "ve", de azt is úgy, hogy elharapják mindkét hangot. És ezt ismételik folyton: "(ue), (ue), (ue)".
-(Helyes)írásuk képtelen.
-Kiejtésük bizarr. Egy adalék az arisztokratikus "r" ejtéséhez: a 17. században a franciák még nyelvheggyel pergetett (tehát rendes) "r" hangot ejtettek, a mai raccsolós ejtés pedig állítólag annak köszönhetően terjedt el, hogy XIV. (ejtsd szív) Lajos raccsolva ejtette ezt a hangot, és ezt másolták az udavroncok majd az ország népe is. Amúgy bizonyos vidékeken ma is a rendes "r" hangot ejtik, tehát bátran lehet ezt is alkalmazni.
-Főnév többes számot jelölik írásban, de kiejtésben nem. Mér?
-Főnév többes számot "s"-sel képezik, de s-végű szavaknál megáll a tudomány, marad az egyes számú alak, miközben az angolok meg a magyarok pl. simán ezekhez is hozzárakják a többes szám jelét: kisses, pókok stb.
-Igéket ragozzák de csak némely személyben.
-Van az "on" személyes névmásuk, ami jelenthet általános alanyt, mit, őt, őket is. Találjátok ki!
-Az "est-ce que" kérdő mondatot jelző szókapcsolat, ami nem jelent semmit, pontosabban nem fordítandó. Mondasz valamit, teszel egy kijelentést, ha meg odateszed elé ezt a kifejezést (?), akkor meg már kérdéssé válik. Kábé azt jelentheti hogy "igaz-e hogy". Vagy szó szerint még inkább "az van hogy". Ez is csodás. Jöttök moziba. Az van hogy jöttök moziba? Most az van hogy jöttök moziba? Na, kiejtve meg "eszkö".
-A "ca va?" mint "hogy vagy?" kérdés. Azt jelenti: "az megy?". Mi? Mi megy? Hova megy? Mikor? Mér? (Pl. a görögben a hasonló funkciójú "Ti kánisz?" meg azt jelenti szó szerint hogy "Mit csinálsz?". De akkor is.)
-Szilvuplé. "S'il vous plait." "Ha az önnek tetszik." Mondjuk ez nem olyan rossz kifejezés. De arra hogy "kérem"? Adjon egy kiló kenyeret, ha ez önnek tetszik. (De az is lehet hogy mégsem ezt jelenti pontosan, jelen tudásom/elképzelésem szerint mindenesetre igen.)