Mobil 2

Minap újabb mobilos sztoriba keveredtem, most a másik oldalon voltam.
Hallgatom a zenét a vonaton utazván, selátok, sehallok, mikor rámszólnak hogy mutatnak az ülésem alá. Nézem, ott egy mobil. Felveszem, mondom nem az enyém. Körbekérdezek, másoké sem. Gondoltam akkor tudom mi a teendő, mondtam a többieknek hogy nem akarják-e visszajuttatni, nem, adjam le a talált tárgyaknál. Mondtam oké, gondoltam az nem a legjobb megoldás, ki tudja ott mi lesz a sorsa.
Nyomkodom, hívásinfó, utoljára tárcsázott hívások - mindezt román nyelvű menüben! - Mami, meg aztán még pár név. Aksi eléggé merül, úgyhogy kimásoltam ezeket a számokat, aztán tudtam hogy így már meglesz.
Beérek az irodába, felhívom az egyik számot, köszönök, bemutatkozom, hú hát de jó hogy hívtam, mennyire örül, a legjobb barátnője az illető, tegnap veszítette el a vonaton, mikor tudnám átadni. Itt és itt dolgozok, hát ők meg Genfben, de eljön érte, hagyjam a recepción.
Úgy is lett, aztán mikor este indultam haza, ott várt egy doboz bonbon a recepción.
Itt a mese vége, jó éjszakát gyerekek!