Húszdekás vargánya

20 dkg vargánya, avagy1 db 20 dkg-os vargánya. Az kb. 20 cm-es kalapátmérőt jelent. Kukacmentesen! Mindjárt az erdőben feldaraboltam, úgyhogy egészalakos fotó nincs róla.

Gondolom, ízletes vargánya (Boletus edulis) lehetett.

Vajon pirítottam meg, kevés sóval fűszerezve. Határeset volt, ha egy kicsit öregebb, akkor már a csöves része nem lett volna finom, így éppen elment. De a vajon pirítás ennél a példánynál talán nem a legjobb felhasználás volt, a fehér kalaphúsa is már egy kicsit szivacsos volt. Legközelebb ilyennél inkább talán a szárítás lesz az üdvözítő. Kisebb példányoknál ugyanakkor jó lehet a sütés.

Jófajta galambicák

Mostanában elég sok galambgombát látni az erdőben, így elkezdtem e fajták feltérképezését.
Pár napja volt szerencsém ehhez a két varashátú galambgombához (Russula virescens), amiről a szakirodalom azt írja, hogy dióra emlékeztető szagú és ízű. Hát egy kis vajon megpirítva, enyhén megsózva bizony fenséges reggeli!!!

Varashátú galambgomba (Russula virescens). A legfinomabb galambgomba.

Megkülönböztető jegye jellegzetes illata és íze, de leginkább a hátán lévő "var", ez más galambgombafajokon nem fordul elő. Amúgy galambgombából igen sokféle van, a beazonosítás nem mindig egyszerű, ez esetben igen.
Ma pedig ezt találtam, ebédidei futás közben. Tippem szerint Kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha).

Kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha). Megkülönböztető jegye, hogy a lemezei rugalmasak, nem törnek, és gyakran elágazóak. A nagyobb példányok tönkje belül üreges.

 

Amúgy a galambgombáknál általános szabály, hogy meg kell kóstolni, ha csípős az íze, akkor ne együk meg, akár mérgező is lehet.

Úrjaindult a gombaszezon

Nemrégiben 3 hét szabadságon voltam, emiatt kicsit megritkultak a bejegyzések. Tudom, hogy ez így nem túl hihető, hiszen a legutóbbi bejegyzés még áprilisban volt, most meg ugyebár július, hát az nem 3 hét, de mindegy, ez az én blogom, írok a mit akarok.
Hanem.
Előjöttek a gombák, újra eljárok "vadászni" a környező erdőkbe (NB a "környező" most azt jelenti, hogy "Glandhoz közeli" - Gland egy kis település a Genfi-tó partján Nyontól mintegy 6 km-re biciklivel).
Vannak leletek, lelkesen tanulmányozom is őket, próbálom egzaktan meghatározni hogy milyen fajról van szó, és hogy az ehető-e. Utóbbi tekintetében néha eltérőek a honlapok, amiket nézek, úgyhogy ekkor vagy a józan ész vagy a kísérletező kedv lép színre. Azonban "mérgező" illetve "halálosan mérgező" jelzéssel ellátott gombával nem végzek kísérleteket, legfeljebb a "nem ehető"/"ehető, de íze miatt fogyasztásra nem ajánlott" kitétel eldöntésére. De már arra se nagyon, egy enyhe hasmenés ugyanis komoly érv lehet az ilyen jellegű kísérletek ellen.
Lássuk az utóbbi időszak termését!

Sötét érdestinóru (Leccinum carpini). Gyertyánfa alatt nő, ismertetőjele a szürkülő/feketedő hús, meg a fekete mintázat a tönkjén.

Fényképen jól mutat.

Étkezésre nem ajánlott, mivel sütve megfeketedik, lásd a képen. Tapasztalatom szerint fokhagymával pirítva, egy kis borecettel egész tűrhető. Alapból amolyan "fekete" íze van.
Gombavizsgálóhoz is elviszem persze a zsákmányt, itt Glandban Monsieur Desponds, a glandi gombászszövetség elnöke foglalkozik ilyesmivel, telefonos bejelentkezés alapján bármikor, amikor ráér. Desponds urat nagyon érdeklik a gombák, szívesen foglalkozik gombahatározással két könyve segítségével, ami annyira nem érdekli, az az a rész, hogy ehető-e a gomba, ezt mindig többszöri rákérdezés után sikerül kihúzni belőle, néha akor sem: "Erről nem ír semmit a könyv" - mondta a minap. Ilyenkor marad az internet mint információforrás. A Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) honlapja elég jó alap.

Három véreb

Múltkor a MegDobálsz étteremben* kajáltam, amikor odajött három szemtelen véreb és majd a kezemből harapták ki a kaját. Végül aztán sikerült lencsevégre kapnom őket, ANNYIRA közel merészkedtek.

 Harapásra készen.

 Támadóállásban.

Ugráshoz készülődve.

* Ezt a "poént" - már ha egyáltalán annak nevezhető, mert hát ki az a hülye aki ilyen röhögne?!!!! - nem én találtam ki, hanem a Kretén magazinban olvastam még anno. A Kretén magazin azóta megszűnt, még valamikor tavaly tavasszal - innentől egyébként érezhető a hanyatlás az országban -, betölthetetlen űrt hagyva maga után.

Franc nyelv

Múltkor valakivel arról beszélgettünk, hogy miért nem jó a francia nyelv. Felsoroltam néhány objektív megfigyelésemet:
-Nem jó benne a tagadás. (Erről már volt szó: ne ... pas.)
-Nyögnek egy csomó szó végén. Nem tudják úgy mondani hogy pl. "szorbonn" (hosszú "n" és slussz), hanem azt mondják hogy "szorbonn(ö)" - egy félig lenyelt "ö"-vel a végén. De ebben az a legdurvább, hogy dalokban ezt a félig lenyelt "ö" hangot még szótagképzésre sem átallanak felhasználni, ha éppen ezzel jön ki a szótagszám az adott sorban. Elég meghallgatni a "La Vie En Rose" című dalt Edith Piaf és Loius Armstorng előadásában, és a refrénben halljuk is: "lavíanrózö" vs. "la ví en röz".
-Sokszor úgy mondják az amúgy "u(v)í"-nek hangzó igent, hogy "ve", de azt is úgy, hogy elharapják mindkét hangot. És ezt ismételik folyton: "(ue), (ue), (ue)".
-(Helyes)írásuk képtelen.
-Kiejtésük bizarr. Egy adalék az arisztokratikus "r" ejtéséhez: a 17. században a franciák még nyelvheggyel pergetett (tehát rendes) "r" hangot ejtettek, a mai raccsolós ejtés pedig állítólag annak köszönhetően terjedt el, hogy XIV. (ejtsd szív) Lajos raccsolva ejtette ezt a hangot, és ezt másolták az udavroncok majd az ország népe is. Amúgy bizonyos vidékeken ma is a rendes "r" hangot ejtik, tehát bátran lehet ezt is alkalmazni.
-Főnév többes számot jelölik írásban, de kiejtésben nem. Mér?
-Főnév többes számot "s"-sel képezik, de s-végű szavaknál megáll a tudomány, marad az egyes számú alak, miközben az angolok meg a magyarok pl. simán ezekhez is hozzárakják a többes szám jelét: kisses, pókok stb.
-Igéket ragozzák de csak némely személyben.
-Van az "on" személyes névmásuk, ami jelenthet általános alanyt, mit, őt, őket is. Találjátok ki!
-Az "est-ce que" kérdő mondatot jelző szókapcsolat, ami nem jelent semmit, pontosabban nem fordítandó. Mondasz valamit, teszel egy kijelentést, ha meg odateszed elé ezt a kifejezést (?), akkor meg már kérdéssé válik. Kábé azt jelentheti hogy "igaz-e hogy". Vagy szó szerint még inkább "az van hogy". Ez is csodás. Jöttök moziba. Az van hogy jöttök moziba? Most az van hogy jöttök moziba? Na, kiejtve meg "eszkö".
-A "ca va?" mint "hogy vagy?" kérdés. Azt jelenti: "az megy?". Mi? Mi megy? Hova megy? Mikor? Mér? (Pl. a görögben a hasonló funkciójú "Ti kánisz?" meg azt jelenti szó szerint hogy "Mit csinálsz?". De akkor is.)
-Szilvuplé. "S'il vous plait." "Ha az önnek tetszik." Mondjuk ez nem olyan rossz kifejezés. De arra hogy "kérem"? Adjon egy kiló kenyeret, ha ez önnek tetszik. (De az is lehet hogy mégsem ezt jelenti pontosan, jelen tudásom/elképzelésem szerint mindenesetre igen.)

Mobil 2

Minap újabb mobilos sztoriba keveredtem, most a másik oldalon voltam.
Hallgatom a zenét a vonaton utazván, selátok, sehallok, mikor rámszólnak hogy mutatnak az ülésem alá. Nézem, ott egy mobil. Felveszem, mondom nem az enyém. Körbekérdezek, másoké sem. Gondoltam akkor tudom mi a teendő, mondtam a többieknek hogy nem akarják-e visszajuttatni, nem, adjam le a talált tárgyaknál. Mondtam oké, gondoltam az nem a legjobb megoldás, ki tudja ott mi lesz a sorsa.
Nyomkodom, hívásinfó, utoljára tárcsázott hívások - mindezt román nyelvű menüben! - Mami, meg aztán még pár név. Aksi eléggé merül, úgyhogy kimásoltam ezeket a számokat, aztán tudtam hogy így már meglesz.
Beérek az irodába, felhívom az egyik számot, köszönök, bemutatkozom, hú hát de jó hogy hívtam, mennyire örül, a legjobb barátnője az illető, tegnap veszítette el a vonaton, mikor tudnám átadni. Itt és itt dolgozok, hát ők meg Genfben, de eljön érte, hagyjam a recepción.
Úgy is lett, aztán mikor este indultam haza, ott várt egy doboz bonbon a recepción.
Itt a mese vége, jó éjszakát gyerekek!