2010. december 9., csütörtök

A nyelvváltás problematikája


A nyelvváltás problematikája többnyelvű országban jelentkezik, a vonaton, a kalauznál. A kérdés lényege, hogy hol, mikor kell átváltania a többnyelvű ország egyik nyelvéről egy másikra, amikor a vonaton szolgálatot teljesít.
Vegyük például a genfi reptértől St-Gallenig közlekedő vonatot. Mondhatni ez Svájc Orient Expressze, az ország nyugati csücskéből a mesés keleti végekbe repíti utasait, miközben valahol Fribourg és Düdingen között átszeli a nyelvi-kulturális frontvonalat. Ekkor az eleddig franciául beszélő kalauz átvált németre, immár minden utastól németül kéri a jegyeket, bérleteket. Jogos a kérdés, hogy miért van ez, azaz: 1) volt-e valaha is olyan értekezlet a svájci vasútnál ahol ezt a kérdést megvitatták és 2) vajon mi volt az a döntő érv, ami miatt bevezették ezt a gyakorlatot, már ha egyáltalán.
Lássuk a lehetséges érveket!
Azért kell a nyelvváltás, mert a határ átlépésekor egyik percről a másikra megváltozik az utasok összetétele, és onnantól már csak németek vannak a vonaton, vagy legalábbis jelentős többségbe kerülnek. Igen ám, de a határ átlépése menet közben történik, amikor az utasok összetétele nem tud megváltozni. (Hacsak nem mindenki előveszi a másik útlevelét de hát a is svájci lenne.)
Persze lehet hogy még a határ átlépése előtti utolsó állomáson bekövetkezik a nyelvváltás és az utasösszetétel-váltás is, de ez az érvelés is sántít. Ha feltesszük hogy francia területen inkább franciák szállnak fel, német területen meg inkább németek, akkor Fribourgban – ami az utolsó állomás francia területen, és kétnyelvű település – ugyanakkora eséllyel szállnak fel mindkét nyelv képviselői, így pl. Lozannhoz képest, ahol feltevésünk szerint inkább franciák szállnak fel, több német kerülhet a vonatra, de elegendő-e ez a mennyiség a nyelvváltáshoz, már ha valóban e miatt történik a váltás. Ha pedig a másik irányból jön a vonat, akkor Bern az utols ó állomás, ami vastagon német hely, tehát jórészt németek szállnak fel, így nem tolódhat francia irányba az utasösszetétel. Az marad tehát, hogy mindig Fribourg a nyelvváltás helye, mert itt tud jelentősen megváltozni az utasösszetétel.
A valóságban valószínűleg csak valamiféle földrajzi logika alapján vált nyelvet a kalauz: amikor a vonat elhagyja a francia nyelvterületet és belép a németre, akkor olyan mintha mindannyian külföldre kerültek volna, így a francia utasok – logikailag külföldön lévén – nem lepődnek meg, hogy a vonaton külföldi szót hallanak, a németek pedig fellélegeznek hogy újra itthon! Ekkor elméletileg lehetséges hogy a franciák is nyelvet váltanak és innentől németül beszélnek, de a gyakorlatban sem a nyelvtudás, sem ez a fajta külföldérzékenység nem jellemző rájuk (ha mennek külföldre, leginkább Franciaországba mennek Svájcból), úgyhogy a kalauz a nyelvváltással ezen utasoknál bizony „mellélő”, ami különösen azért lehet furcsa a francia utasoknak, mert hát mit beszél ez itt németül, amikor félórával ezelőtt még franciául beszélt.
Ha már ez a mellélövés kódolva van a rendszerben, meg lehetne próbálni alternatív nyelvváltási szabályokat is. Pl. a játékelmélet megközelítése szerint a kalauz a nyelvek népességbeli arányának megfelelő valószínűséggel véletlenszerűen kiválasztott nyelven szól az utasokhoz. Itt is biztosan lesz találat is, mellélövés is, nem feltétlenül rosszabb találati aránnyal mint a fenti rendszerben.
Vagy lehetne napok szerint felosztani a nyelveket: hétfő – német, kedd – francia stb. Ennek az az előnye, hogy amennyiben minden napra anyanyelvű kalauzt osztanak be, az adott nyelven profi megnyilvánulásokkal találkoznánk a vonaton. Ez egyfajta – egyesek szerint talán marginális – szolgáltatási színvonal-javulást jelentene a svájci vasútnál. Ezeknek az egyeseknek viszont én azt mondom hogy a pontosság és a kényelem egy szinten túl már nem termékfejlesztési irány még a vasútnál sem, úgyhogy minden lehetőséget meg kell ragadni, például nemrégiben a gyerekek igényeit szem előtt tartva játszótérrel felszerelt kocsikat állítottak üzembe pont ezen a járaton. A nyelvileg igényes közönség lehetne egy újabb megcélzott szegmens. (Egyébiránt a mostani kétnyelvű kalauzok többségéről könnyedén meg lehet állapítani hogy melyik az anyanyelve, némelyekről még mielőtt megszólal, ilyenkor pl. egy 80-as évekből visszamaradt frizura vagy egy kamionos bajusz biztos iránytűként mutat Németország felé.) Ugyan ez esetben a napi nyelven nem beszélő utasok nem tudnának anyanyelvükön kommunikálni a kalauzzal – még akkor sem ha az történetesen bírja emezt is, mivel napokra le van osztva és minden nap csak az a nyelv van – cserébe viszont kiválaszthatnák hogy melyik napon utaznak, így nem kéne belefutniuk abba a kellemetlen helyzetbe, ami most fennáll, hogy nem tudják, milyen nyelven fognak hozzájuk szólni. Még ha éppen hétvégén is akarnának utazni – ami fix időpont, tehát nem tolható el kalauznyelvi okokból –, akkor is tudnák mire számítsanak.
Összefoglalva tehát kiszámíthatóság és nyelvhelyesség szempontjából vizsgáltuk a lehetséges módszereket. Nyelvhelyességben a napi felosztás nyújt maximumot, amely egyben maximális kiszámíthatóságot is jelent. A kiszámíthatatlanság irányába mozdul a jelenlegi rendszer, és még tovább megy a játékelméletes megközelítés, ugyanakkor mindkettőnél nyelvhelyességi zavarok jelentkeznek.
Amikor idáig ért a sosemvolt megbeszélés a svájci vasútnál, a projektfelelősnek már elege lett a – szerinte – értelmetlen és gyakorlatiatlan elméletieskedésnek, így egy huszárvágással véget vetett a fejtegetéseknek. Hogy megőrizze hivatalosságát és elfogadható érveket hozzon fel, megköszönte a kiváló ötleteket és hozzászólásokat, elmondta hogy érdemes lenne továbbgondolni mindezeket, de – fájdalom – sürget az idő és tanácsadók bevonására sincs keret. Így hát úgy határozott, hogy Fribourgnál legyen váltás és kész, nézzétek meg melyik városoknál húzódik még a nyelvi határ, ott is ugyanez, írjátok bele a szabályzatba, passz.
De az is lehet, hogy megnépszavaztatták.

2010. december 4., szombat

Nemzetközi

A munkahelyen van szerencsém különböző országokban dolgozó munkatársakkal együttműködni. Tapasztalatok:
  1. Mondom az olaszoknak hogy van ez és ez a probléma, a németek hozták elő, erre figyeljenek oda. Elkezdenek nevetni (röhögni): lehet hogy ez Németországban probléma, de ez itt Olaszország, itt nincsenek problémák. Hihihihi.
  2. A németek kicsit olyanok hogy ha azt mondod nekik, mielőtt bemennek az irodába nyomjanak le 30 fekvőtámaszt, akkor visszakérdeznek, hogy rendben van, értik, csinálják, de egyszerre csak 20 megy, nem gond-e hogy a maradék tíz előtt tartanak egy kis szünetet. Tanulság - ha nekik kiadsz valami feladatot, biztos lehetsz benne hogy meg lesz csinálva, pontosabban megcsináltatik, hogy a helyes magyar szenvedő formával éljek.
  3. Az olaszok számomra meglepően jól teljesítenek (miért vártam kevesebbet tőlük?), ennek egyszer hangot is adtam. Svájci kollégák visszajelzése: az olaszok ilyenek ám, ha kérsz tőlük valamit, akkor hőzöngenek, felháborodnak, de aztán megcsinálják. Ellentétben a franciákkal. Azok megígérik, bólogatnak, hogyne, rendben van... aztán mégsem csinálják. Biztos azért van ez, mert a 35 órás munkahétbe a sztrájk mellett már nem sok minden fér bele.
  4. Ott volt az irodában egy portugál kolléganő. Megragadtam az alkalmat egy kis tájékozódásra. Kértem, mondja már meg hogy van-e Portugáliában is cég, mert azt hallottam hogy a spanyolok viszik a portugál bizniszt is. Azt mondja ez tipikus, mindenki ezzel jön, pedig Portugália az egy külön ország (ezt tudtam), más a nyelvük is (erről is hallottam már), és igen, külön iroda van, és igen, ugyanolyan teljes értékű a portugál leányvállalat, mint a spanyol meg a többi (ezt viszont nem említették a kollégák) és hogy hát hogyan lehet ez hogy nekem ezt senki nem mondta még.
  5. Az (éppen alakuló) orosz(országi) iroda vezetője mondta, hogy ő sose jönne Európába (=Nyugat-Európába) dolgozni, hiszen a) Oroszországban magasabbak a fizetések mint ott, b) Nyugaton minden nagyon drága, ugyan kinek hiányzik az. Egyébként minden országban van ilyen limit, hogy ha egy partnert meghívunk ebédelni, akkor legfeljebb milyen értékben lehet fizetni neki. Ezt az oroszok úgy értelmezik, hogy ezt a maximumértéket minél inkább meg kell közelíteniük lehetőleg mindig. Vagy túl alacsonyra van belőve a limit az orosz árakhoz képest. Azt azért nem hinném.

2010. december 1., szerda

Leesett a hó

Most ilyen a lakótelep este 10 mp-es expozícióval.
Amúgy a munkahely előtt körforgalom van, pont rálátni az ablakból. Ma a kollégákkal számtalanszor kitekintettünk, figyeltük a körforgalomban közlekedő autókat. Volt hátsókerekes kicsúsztatás, teherautó utánfutójának megindulása sugárirányba kifelé, az emelkedőn feljönni alig tudó hátsókerékhajtású Mercedes, sífutó (!) és biciklista (!!). Tkp. most kezdődött a tél, kíváncsi vagyok mi lesz még.
A vonatok késnek a hó miatt (5-20 percet), amit sűrű elnézéskérés közepette nagyon röstell a vasúttársaság. Megkockáztatom, így is pontosabbak mint a magyar IC-k késés nélkül, de persze ez csak vicc, hát hogyan lennének.