Kiskoromban a nagymamámnál nyaranta gyakran mentünk gombát szedni a szelídgesztenyésbe. Ismertük a lelőhelyeket, mindig tudtuk hol kell keresni a vargányát meg a nyúlgombát (hivatalosan sárga rókagomba, de ott Somogyban csak így mondtuk), és finom gombástojások, rántott vargányák meg gombapaprokások lettek belőlük. Szerettem gombászni és azóta is tervem volt hogy újra kipróbálom.
2008 őszén volt egy nagy őzlábgombaszedésem a Mátrában - aki ott volt emlékszik rá - de előtte semmi. Most itt a túlvidéken is szerencsét próbáltunk, augusztus vége felé voltunk, volt több nap eső majd napsütés, és korábbi túránkból ismertünk pár ígéretes fenyőerdőt.
Ma tehát újra nekivágtunk a Fribourg-Romont túránknak, ezúttal bicajjal és gombászatra készen. Az időjárás tényleg kedvezett a gombáknak, sokfélét láttunk.
Pöffeteg.
Mindjárt egy pöffeteggel kezdtünk, aztán jött még többféle, különösen érdekes volt egy légyölő galóca, ami a rajzfilmek kedvelt fajtája.
Légyölő galóca. Egy könyvben olvastam hogy ez hallucinogén gomba - ezúttal ezt nem próbáltuk ki.
Aztán következett a NAP FOGÁSA, egy óriási vargánya akadt horogra, hogy egy másik szakterület kifejezésével éljek.
Így nézett ki eredeti lelőhelyén, egy fenyőfa alatt a mohában.
A vadász és zsákmánya. Volt súlya, érzésre vagy egy kiló.
Ezután jött még pár nyúlgomba úgyhogy elégedetten érkeztünk haza este. Fogunk még gombászni a túlvidéki erdőkben!
Terítéken a nyúlgomba.
A pöffetegfaló.
Ez nem tudom mi volt. Végül otthagytam, de hogy utánaolvastam a neten, valószínűleg királyvargánya lehetett. Még sosem találtam királyvargányát...
Egyébiránt a nagy vargánya tönkjéből gombamártást készítettem, a kalapját pedig megszárítom. A nyúlgombából gombástojás lesz. Amennyiben nem lesz több bejegyzés a blogon, valamit elnéztem...
Bejegyzések
