Április 11-e hozta meg az idei év első napfényes vasárnapját. A jó időt kihasználva piknikfelszereléssel (kenyér, kolbász, lilahagyma, (tévé) paprika, bicska, konyharuha) tömött hátizsákkal túrázni indultunk.
Túránkat a ház kapuján kilépve kezdtük, és 1,5 km séta után már patak mellett, erdő szélén vezetett az utunk. Innentől kezdve szép lassan ballagtunk, nézegettük a tájat, élveztük a jó időt, a napsütést, néha megálltunk pihenni, fényképezkedni, piknikezni.
Villars-sur-Glâne határában van ez az elkerített ki tó, ahol nyugodtan úszkálnak, napoznak a kacsák.
A tó mellett kis faház, ezen a lyukon szárazkenyeret lehet bedobni amit majd megetetnek a kacsákkal.
A tavasz első lehelete.
Jó idő és túrabot.
A vidék egyik erőssége: magányos fa(csoport) a mező közepén. Sok ilyen van.
Ez ugyanaz, nappal.
Út.
Félénken és kíváncsian barátkozó ifjú tehenek. Mondják hogy Frioburg kanton renkívül mezőgazdasági térség. Lehet benne valami, mert a teheneken kívül sok más állatot is láttunk: helyi feketeorrú fajta juhokat, sertéseket ólban, kecskéket, lovat a buszmegálló mellett. Utóbbit meg is simogattuk csak arról nincs fénykép.
Egy jó kávé.
Most felhővel.
Virágok. Sok portánál láttunk szépen rendezett virágoskertet. Figyelnek az ilyesmire.
Ezt valami elborult művésztelepen láttuk. Kétfejű fémsárkány.
Ugyanott egy rugóbúvár...
...és vécékefevirág vécékagyló-vázában, mint a vécé tetődíszítése. Ötletes. Meg vicces is.
Ami nálunk a nagymagyarország, a spanyoloknál a bika, az itt ez.
A tartomány legvadabb házőrzője. Közeledtünkre nagy farokcsóválás közepette félbeszakította délutáni sziesztáját, felkelt, ezzel felébresztve az oldalánál békésen szunyókáló három macskát, és lelkesen odajött hozzánk játszani.
Kb. 27 km-t mehettünk, a vége felé már éreztük a fáradtságot a lábainkban, de Romontban azért még megnéztük az óvárost, a várat, majd visszavonatoztunk Fribourgba, az egynapi járóföldet fél óra alatt téve meg visszafelé.
A romonti vár.
Szintúgy.
Bejegyzések
