Verbier

Volt szerencsénk pár napot eltölteni Valais kantonban Verbier városában, ami egy ún. síparadicsom. Előszezon volt, valójában szezonnyitás előtti pangás, tehát a nagyszájú angol fiatalokon kívül más nemigen lézengett a városban, így nyugodtan tudtuk élvezni a hely hangulatát.

Esti fények Verbier-ben.

A síkölcsönző pl. reggel nyitási időben még nem volt nyitva, ellenben a délutáni nyitvatartási időben sem, de a tulaj a reggeli késése fejében adott árengedményt a hótalpbérlés árából, ami mindenesetre jó belátásról tanúskodik. Aztán a helyi spában tkp. csak mi ketten voltunk, csakúgy mint a korcsolyapályán, és amikor elmentünk túrázni egy kijelölt hótalpas túraútvonalon, nekünk adatott a lehetőség, hogy a frissen hullott hóban kitapossuk az utat. Remekül sikerült, és közben csupán egyszer tévedtünk le a kijelölt útról.

Kijelölt hótalpas túraútvonal.

Verbier látképe a kijelölt hótalpas túraútvonalról.

Hótalp (Snowshoe)

Említésre méltó élmény volt még a salénk (salé=chalet=faház) nappalijában lévő kandallóban történt tűzgyújtási kísérletünk, melynek eredménye - a vizes fa miatt - mindössze annyi lett, hogy a nappaliban - melynek elsődleges rendeltetése nem ez - simán lehetett volna kolbászt füstölni. A megkérdőjelezhető sikerű tűzrakási kísérlet után kiszellőztettünk a nappaliban. Szerintem a bútorok és a függöny már előtte is erősen füstszagúak voltak.

Salék. (Mi másikban laktunk.)

Kipróbáltuk továbbá a híres svájci kulináris élményt, a sajtfondüt. (Vö. a Gruyeres-ről szóló írással.) Finom volt.

Szomszédunk, a félig német, félig osztrák, félig szviccertüccs Hans Jürgen Fritzenblatt egyik este átjött hozzánk fondüzni. Kár hogy nem tudtunk vele beszélgetni, szerteágazó vérvonala ellenére ugyanis sajnos csak németül tud.

Összességében remek pár napot töltöttünk Verbier-ben, szerencsénk volt az időjárással is, volt már hó, de napközben sütött a nap, ki tudtuk élvezni a hely lehetőségeit. Ja, síelni nem síeltünk, hadd maradjon valami a következő alkalomra is.

Müzik franszez 1

Voilà combien de jours, voilà combien de nuits,
Voilà combien de temps que tu es reparti,
Tu m'as dit cette fois, c'est le dernier voyage,
Pour nos cœurs déchirés, c'est le dernier naufrage,
Tu m'as dit : au printemps, je serai de retour,
Le printemps, c'est joli pour se parler d'amour,
Nous irons voir ensemble les jardins refleuris,
Et déambulerons dans les rues de Paris,

Dis, quand reviendras-tu,
Dis, au moins le sais-tu,
Que tout se temps qui passe,
Ne se rattrape guère,
Que tout le temps perdu,
Ne se rattrape plus,

Le printemps s'est enfui depuis longtemps déjà,
Craquent les feuilles mortes, brûlent les feux de bois,
A voir Paris si beau dans cette fin d'automne,
Soudain je m'alanguis, je reve, je frissonne,
Je tangue, je chavire, et comme la rengaine,
Je vais, je viens, je vire, je me tourne, je me traîne,
Ton image me hante, je te parle tout bas,
Et j'ai le mal d'amour, et j'ai le mal de toi,

Dis, quand reviendras-tu,
Dis, au moins le sais-tu,
Que tout se temps qui passe,
Ne se rattrape guère,
Que tout le temps perdu,
Ne se rattrape plus,

J'ai beau t'aimer encore, j'ai beau t'aimer toujours,
J'ai beau n'aimer que toi, j'ai beau t'aimer d'amour,
Si tu ne comprends pas qu'il tu faut revenir,
Je ferai de nous deux mes plus beaux souvenirs,
Je reprendrai la route, le monde m'émerveille,
J'irai me réchauffer à un autre soleil,
Je ne suis pas de celles qui meurent de chagrin,
Je n'ai pas la vertu des femmes de marins,

Dis, quand reviendras-tu,
Dis, au moins le sais-tu,
Que tout se temps qui passe,
Ne se rattrape guère,
Que tout le temps perdu,
Ne se rattrape plus